Peller Mariann sokáig gyűlölte orrának méretét, mostanra azonban állítja: sikerült magát úgy elfogadnia, ahogyan van.
Szerencsém van, mert gyerekkoromban nem csúfoltak az orrom miatt, így igazából nekem sem tűnt fel, hogy mekkora. Huszonöt évesen szembesültem vele először, hogy mások nagynak láthatják az orromat. Egy interjú közben épp egy újságíró kérdezte meg, hogy mit szólok hozzá, hogy a hátam mögött mindenki arról pusmog, milyen hatalmas – mesélte a műsorvezető, akit ha addig nem is, a beszólás után már komolyan foglalkoztatta szaglószervének mérete.
A színésznő ma már örül annak, hogy a sokat csúfolt orra egyedivé teszi az arcát
Nem mondom, nehéz volt az után kilépni a nagyközönség elé. Azon gondolkodtam, hogy tényleg aszerint ítélnek meg, amit először látnak belőlem? Ráadásul egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetek?
– folytatta a műsorvezető, aki mostanra belátta, értelmetlen ilyesmivel foglalkozni.
Szeretem a nagy orrom! Szeretem az extra méretét, nem változtatnék rajta semmi pénzért. Én ettől az extrától vagyok egyedi. Teljesen érthető az is, aki a teste módosításával kíván szebb lenni, de az az igazi hős, aki nem akar az elvárásoknak megfelelni, és mer egyedi lenni
– vallja ma nevetve.
A boszorkány és vasorrú bába nemcsak az orrával jeleníti meg a maszkulinitást, hanem seprűn (hímtagon) lovagolva a „járművével” is. Az orr és pénisz kapcsolata találós kérdés címmel az alábbi versikében:
Fenn is luk, lenn is luk / Mindkettőbe bedugjuk./ Száj és végbél a neve / Homokosok kenyere / Fölötte a kinövés/ Kétlyukú pisztoly, lövés. / Ez az orr. És lenn karó / A nőknek jót akaró. / A nőnek legyen pisze / Csiklócskája kicsike. / Férfi hordjon jó nagyot, / hogy könnyen fogjon szagot.