A legsötétebb óra kritika

„Uraim, Önöknek választania kellett a szégyen és a háború között. Önök a szégyent választották. De ezzel nem fogják elkerülni a háborút.” Állítólag ezekkel a szinte prófétai szavakkal fogadta Winston Churchill a müncheni egyezmény aláírása után hazatérő brit politikusokat. Chamberlain és társai engedményeket tettek Németország felé. Sokan (ők maguk is) úgy látták, hogy sikerülhet elkerülni ezzel az újabb háborút. Churchill azonban másként gondolkozott. Ő nem tárgyalni és egyezkedni akart Hitlerrel, hanem odaütni. Vallotta, hogy nincs más lehetőség. Akár mondhatnánk, hogy a történelem őt igazolta. (Ha egyáltalán a történelem igazolt bárkit is bármikor.) A saját korában azonban sokan nem értettek vele egyet, inkább ragaszkodtak volna a békéhez. Egy sablonokhoz szokott rendezőnek adva van a lehetőség, hogy az egykori brit miniszterelnök személyében megteremtse a magányos hőst, akinek a zsebében ott lapul a bölcsek köve, ismeri a nagybetűs Igazságot és mindezt vasakarattal és lángoló...