A Just Cause 4 nevű játék óriási, bejárható világa már nem ellensúlyozza a repetitív küldetéseket, és azt, hogy igazából egy felújított harmadik részt kapunk.
Nagyjából a Grandt Theft Auto (GTA)-sorozat létezése óta tudja szinte minden játékfejlesztő, hogy nyílt világú alkotásokkal sokkal könnyebb eladni egy-egy terméket. Mert a játékos kap egy óriási területet, ami bejárható, ami felfedezhető, ahol lehet hülyeségeket csinálni, és így talán még azt is hajlandó megbocsátani, ha nincs értelmes történet, vagy éppen ha a küldetések olyanok, hogy amiatt még az 1972-es Pong kitalálói is szégyenkeznének.
A 2006-ban megjelent Just Cause nagyjából azt a formulát követte, amit a legtöbb nyílt világú játék: adott egy óriási világot, ahol kedvünkre rombolhattunk és kalandozhattunk, közben pedig azzal is foglalkozhattunk, hogy legyőzzük a dél-amerikai diktátorokra hajazó zsarnokot, aki általában valami rakétavetővel a vállán mászkált, és propagandát harsogó hangszórókkal pakolta tele az utcákat. Bár éppen utóbbi, a történet volt a leggyengébb pontja a játéknak, ugyanis a készítők valamiért azt hitték, hogy elég ha olyan missziókkal szúrják ki a játékosok szemét, melyben annyi a feladatunk, hogy kapcsoljuk be ezt vagy azt, védjük meg a társunkat, vagy romboljunk le különböző tározókat.
A baj az, hogy eltelt 13 év, de úgy tűnik, a készítők még mindig azt gondolják, hogy ennyi elég lesz. A tavalyi év végén megjelent Just Cause 4 ugyanis majdhogynem pontosan olyan, mint a Just Cause 4, vagy a Just Cause 3. Persze, a cselekmény más, elvileg a helyszín is, ám aki játszott a korábbi részekkel, alighanem arra fog gondolni, hogy amivel játszik, az inkább egy kiegészítő, és még véletlenül sem egy új rész.
Nem mintha a Just Cause 4 ne volna szórakoztató, és ne lehetne vele eltölteni hosszú órákat. Elvégre az még mindig mókás, hogy adott egy hatalmas szigetvilág, ahol bármilyen repülőgépbe, helikopterbe, autóba bepattanhatunk, a tetejükön ugrálhatunk, és kicsit Ethan Huntnak képzelhetjük magunkat. Valamennyire még mindig működik, hogy Rico, a főhős a kezéből képes kilőni horgonyt, amivel majdhogynem mindent meg lehet csinálni: házakra felmászni, ellenfeleket kiiktatni, de akár vontatni is tudjuk magunkat vele.
Csakhogy egy idő után kénytelen rádöbbenni a játékos, hogy csupán bizonyos ideig szórakoztató mindez. Ekkor pedig el kellene kezdeni keresni a küldetések, amik vannak ugyan, ám izgalmat és kihívást alig-alig tartalmaznak. Menj el ide, repülj el oda, kapcsold ki ezt, rombold le azt, védd három percig amazt – ilyeneket kell csinálni, közben pedig a történet (most nem egy országot vezető autokratát, hanem egy, az időjárást befolyásoló, zsarnok cégvezetőt kell likvidálni) közel sem olyan, ami miatt teljesíteni akarnánk ezeket a missziókat.
Persze, nehéz volna vitatni, hogy a játék jól néz ki, a Solís nevű szigetet szépen összerakták a fejlesztők, viszont ez mégsem tudja feledtetni azt, hogy a Just Cause 4 leginkább csak felújított Just Cause 3, amit most teljes áron kínálnak.
A Just Cause 4 PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg, mi az Xbox One-változatot teszteltük. Forgalmazó: Cenega Hungary
Új hozzászólás