“Két felhő között ím lógva maradtam, / a lábam kalimpál a semmibe. / Nincs biztos föld, szilárd talaj alattam / de legalább ellátok messzire.” Ezen a héten Nádasdy Ádám vallomását ajánljuk. Nádasdy Ádám versei úgy szólnak hozzánk, ahogy a barátainkkal beszélgetünk: amikor váratlanul elmondanak valami bizalmasat, és mi tudjuk, hogy most a legtöbb, amit tehetünk, ha meghallgatjuk őket. A cikk a Cultura.hu oldalon folytatódik...

Forrás: cultura.hu
Feltöltő: Cultura
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

tudode
Ez a vers is aktuális lenne, ha nem is a hétre, a hátralévő időben
.
---- Mácsai Pál: Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)
.
www.youtube.com/watch?v=5UxjWISWslg
.
Ki gondolta volna, hogy nem vesztette aktualitását ez a vers!

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.