32 év házasság után adta be a válópert.
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
Válik, és már külön is költözött feleségétől, a 71 éves Kállay Boritól Vitray Tamás. A veterán tévés 87 évesen hozta meg döntését, és mint a Story magazin beharangozójából kiderül, nem fél az egyedülléttől.
Vitrayék 1987-ben házasodtak össze, közös gyermekük nem született, ám a tévériporter nevelőapja volt Fonyó Barbarának, Kállay Bori előző házasságából született lányának.
25 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Gratula az unokahugodnak.
Mindig mindenki azt szokta mondani, hogy Vitray bekepzelt, nagykepu, mindamellett az alacsonysaga miatt lehet neki egy kis kisebbsegi erzese. Es ha beszelsz vele, megismered, akkor meg lejon egy tok normalis ember kepe, aki rengeteget kuzdott az eleteben, de megbecsuli azt, amije van, es nagyon tudja ertekelni mas kuzdeset.
Keszult egy csaladi foto, - az unokahugomat kulon nagyon szereti, mert allati jo termeszetu gyermek, es nagyon dekorativ is, igy a foto ugy keszult, hogy Vitray papa egyik oldalan a szinten Tamas nevu unokaja, a masik oldalon meg az en unokahugom all, es mindkettojuket atkarolta, hogy raferjenek a kepre. Hat a kis Tamas is magas srac, az unokahugom szinten magas, karcsu lany, es szep lassan osszehuzta magat, hogy a fejuk egyszinten legyen a papaval, mire az oreg azt mondta neki, hogy "Dragam, nem kell osszehuznod magad, a magassag az csak egy kulsoseg, nem igazan szamit " , ugyhogy nagyon klassz kep keszult a csaladrol...:) Tehat kisebbsegi komplexusa sincs, szerencsere...:o)))
Minden OK , fijjug,...:)
Jó dolog, hogy olyan jól alakulnak a fiatalok személyes dolgai, kívánok nekik sok szerencsét a jövőhöz.
(Ne 87 évesen jusson eszükbe válni) :)))
A jokivansagokat koszonom, nagyon nehez idoszakon van keresztul az unokahugom, alig egy eve veszitette el az edesapjat (a batyamat), es a legnehezebb vizsgaidoszakot a korhaz es az iskola kozott ingazva tette meg 3 honapon keresztul. A legfiatalabb Vitray pedig husegesen segitette mindenben, az O segitsege, es az idos Vitray lelki tamogatasa nelkul nem tudta volna olyan jol abszolvalni a vizsgait, mint ahogy tette. Akkor meg a legkozelebbi csaladtagok sem tudtak az O nehez elhatarozasat. Igaz, a kishugom nem felejtette el meg igy sem a Vitray papat, akit szinten apolni kellett az oriasi balesete utan, rendszeresen latogatta Ot is, meg a sajat rakos nagymamajat is. Szegeny fiatalok olyan kemeny dolgokkal kell, hogy szembenezzenek, amit meg teljesen felnottkent is nehezen tud kezelni az ember...:o((( Kivanom, hogy Te sose kerulj nehez helyzetbe - az egyedul csak arra jo, hogy kideruljon, ki is az az ember, aki IGAZAN kiall melletted! Sajnos, ilyenkor derul ki, hogy milyen keves is az ember korul a jobarat, tars, rokon...:( Latod, Bori sem vallalt be egy hosszu apolast, pedig ez az allapot atmeneti volt, csak honapokrol lett volna szo, mert latszott, hogy Vitray eros fizikuma mindent legyoz. Szomoru ezt megtudni 32 ev utan...:o(((( )
Az igaz hogy mindenkinek meg van a maga sorsa, keresztje, s ha fiatalon éri, talán még hasznos útravaló is lehet a további életében. Sokkal együttérzőbb, megértőbb, segítőkészebb lesz mások gondjával, bajával. Régi tapasztalat, hogy minél inkább kényeztetve van egy gyerek, annál érzéketlenebb felnőtt lesz belőle.
Szerencsések a családjaitok, hogy ilyen remek gyerekeik vannak.
Úgy hiszem, hogy a Vitray házaspár gondja nem ezzel az ápolás dologgal kezdődött, van annak mélyebb oka is. Egy 'boldog' házasságban fel sem merül egy válás egy betegség okán. De ezt csak én gondolom.
Amikor a sógornőm 62 évesen súlyos beteg lett, a férje nem vállalta fel. Először az ápolási osztályra került, majd miután kissé jobban lett helyet szereztek neki egy idősek otthonában. A családja rendszeresen látogatta, neki más dolga nem volt, csak gyógyulni. Először csak hétvégeken mehetett haza, majd egyre gyakrabban, majd két év után véglegesen. Most jól van, a mozgásában ugyan korlátozott, de a déli ebéd mindig meg van és eszükbe se jutott elválni.
Az én sorsom is megér egy misét, bár én támogatva voltam akkor is amikor segítségre szorultam hosszú hónapokon keresztül. Talán még jobban összekovácsolta a ma már több mint 45 éves házasságunkat.
Sajnalom, hogy Neked barmiben is szenvedned kellett, meg ha atmenetileg is, de akkor is. Ezek a periodusok megerositik ket ember kapcsolatat, de csinalhatnak hajszalrepedeseket is - ket ember sohasem szereti egymast ugyanazon a hofokon, az egyik valoszinuleg egy kicsit jobban szereti a masikat, mint ot a tarsaa - ezert aztan a valast is az a fel szenvedi meg jobban, aki tobbet adott magabol a kapcsolatba. Orulj a hazassagodnak, a 45 egyutt toltott evnek , manapsag egyre ritkabb az ilyen kapcsolat! En is tudnek jo sokat meselni, a vege persze heppiend lett, ...:o))))
Arról, hogy a sógorom nem vállalta fel a felesége ápolását, egy kívülálló hihetné azt, hogy érzéketlen fajankó, holott em az
csak nem érezte magát képesnek rá. Se lelkileg, se fizikailag. Aki ismerte belátta ezt. És ők nem váltak.
Az én, illetve a mi hosszú házasságunknak több előnye is van, de a legfőbb az, hogy a ma már negyven fölötti gyerekeink a mai napig büszkék arra, hogy ők nem elvált szülők gyermekei. Szerencséjükre a párjaik sem. Nagy dolog ez a mai türelmetlen időkben.
A sogorod pedig sokkal jobbat tett azzal, hogy felmerte a lehetosegeit, erejet, mert ha esetleg otthon vallalja az apolast, az nem lett volna szakszeru, es fizikailag az egyedul valo ellatas tonkre teszi az apolot is, nekem elhiheted! A baratnomnek, akit szoktam emlegetni, egy honapja hunyt el a mamaja, de be kellett vinnie egy hospiceba, mert egyszer rosszul (hirtelen) kellett megemelnie a mamit, es kijott a 30 eve "dedelgetett " gerincserve. Egyszeruen nem volt mas valasztasa, csak a hospice, ahol orvosok, noverek kezeltek, 24 oraban. A baratnom igy is rament, mert egy honapja o is az agyat nyomja, injekciora jar, es valoszinu, hogy mutet lesz a vege. Csakhogy neki nincsen senkije sem, mert a parja meghalt 6 eve rakban, gyereke nincs, semmilyen hozzatartozoja sincs, aki gondjat viselhetne, 66 vesen belerokkant a 15 eve egyedul vallalt betegapolasba. Szoval egyaltalan nem elitelendo a sogorod, - sot! Nekik is minden jot kivanok - a dolgok altalaban mindig a helyukre kerulnek...:o))))
Borzasztó dolog lehet úgy élni öregen, betegen, hogy az embernek nincs se gyereke, se hozzátartozója. Nem kívánom az ellenségemnek se.
Szerintem is hulyeseg ehhez engedelyt kerni,...:o)))
Új hozzászólás