Vannak klasszikusok, amiket egyszerűen illik ismerni, sőt azt is ciki beismerni, ha nem olvastuk el őket. Ezek a klasszikusok viszont nem feltétlenül esnek egybe azokkal a könyvekkel, amiket az emberek többsége szívesen olvas – az Independent szerint ezek azok a történetek, amikről a legtöbben blöffölnek.

Ezeket a könyveket hazudják a legtöbben, hogy olvasták

Fotó: Unsplash

Te hányat olvastál el közülük, és hányról szoktál úgy tenni, mintha olvastad volna?

1. George Orwell: 1984

A Nagy Testvér mindent figyel, olajozott gépezet tartja működésben a diktatúrát, agymosás és gondolatrendőrség…

Orwell disztópiájára olyan sokan és olyan gyakran hivatkoznak, hogy néha úgy tűnhet, az égadta világon mindenki olvasta ezt a könyvet…

Pedig ha megkérdeznénk, hogy egyáltalán mi a történet, hogy kezdődik és hová jut a könyv, vagy csak azt, hogy milyen vastag, valószínűleg sokan zavarba jönnének.

Tény, hogy Orwell egy méltán ismert és sikeres szerző, de az is biztos, hogy sokkal többen tesznek úgy, mintha ismernék a regényeit, mint ahányan azok vannak, akik tényleg el is olvasták ezeket.

2. William Golding: A legyek ura

A legyek urával kapcsolatban sokan vetik fel, hogy az iskolarendszer rontja el, amikor túl korán veszi fel a kötelező olvasmányok közé, csak azért, mert a szereplői gyerekek.

Bár a regény valóban egy csapat, szigeten rekedt angol iskolásról szól, korántsem ifjúsági kalandregény, annál sokkal komplexebb, a hatalomról, az emberi természetről és a társadalmak működéséről szóló történet.

Persze, kiskamaszként a legtöbben csak a disznófejig jutnak, aztán hagyják a csudába az egészet, és sokaknak sajnos később sem jut eszébe, hogy újabb esélyt adjanak a könyvnek, aminek nagyszerűségét felnőtt fejjel már jobban megértenék.

3. J. K. Rowling: Harry Potter-könyvek

Oké, persze, a kis varázsló történetét mindenki ismeri… Azt is tudjuk, hogy az elmúlt 20 évben 500 millió példányt adtak el a sorozat darabjaiból, és rengeteg gyerek volt és van, akit ezek a könyvek vezettek vissza az olvasáshoz.

De míg a Harry Potter olvasótábora egészen bizonyosan hatalmas, valószínűleg ugyanilyen nagy azoknak a száma is, akik innen-onnan összeszedtek némi infót, esetleg csak a filmet látták, vagy egészen egyszerűen a mai napig makacsul tartják magukat ahhoz, hogy őket nem érdekli az ilyen mesevilág – de nagyobb társaságban, hangosan ezt már nem merik kimondani.

4. William Shakespeare: Rómeó és Júlia

Shakespeare klasszikusát már annyian, annyiszor és annyiféleképpen feldolgozták, hogy lehetetlen nem ismerni az alapsztorit, ami mára gyakorlatilag az általános műveltség, sőt a popkultúra részévé vált.

A legtöbben még idézni is tudnak a műből, legalább annyit, hogy „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?” vagy hogy „De csitt, mi fény tör át az ablakon?”, és ha tovább nem is megy a dolog, ezzel elég jól el lehet adni, hogy tudják, miről beszélnek.

Keresztkérdésként persze fel lehet tenni, hogy vajon melyik fiatal volt a Montague és melyik a Capulet család sarja, ezzel már gyorsan zavarba lehet hozni a füllentőket.

5. Anne Frank naplója

Mindenki tudja, mi lesz az amszterdami kislány és családjának sorsa, ezért sokan érzik úgy, hogy nem is kell elolvasniuk a könyvet – elvégre már tudják, miről szól.

Csakhogy Anne Frank naplója a jól ismert történelmi tényeknek egy egészen sajátos nézőpontját kínálja: hihetetlen őszinteséggel ír arról, milyen kamaszként állandó bezártságban és félelemben élni, hogyan hatott az egyén szintjére a nácik elvakult gyűlölete, és pontosan ettől válik Anne Frank olyan emberivé, szerethetővé, és ezért teszi a történet olyan fájdalmassá a halálát.

Lehet, hogy maga a történet már nem árul el újat, de Anne Frank fogságban töltött élete sokkal átélhetőbbé teszi a háború borzalmait, érzékenyebbé teszi az embereket, ezért mindenképpen érdemes az elolvasásra.

Bien

11 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
namihami
@görbetükör: Az irodalom olyan, mint a konyha. Kinek a pap, kinek a lánya.
Nekem nem fekszik Golding, de ez persze nem azt jelenti, hogy silány lenne. Nálam nem jön be...
ila51
Én jártam úgy Tolsztoj Háború és Béke című művével --négy kötetes eljutottam az első végéig , majd újra kezdtem akkor már két kötetig , aztán megint újra akkor három ment le , végül megint újra , de végig mind a négyet , akkor már kimondottan nem tudtam lerakni.
görbetükör
@namihami: Az írókkal mit sem törődöm, nekem a műveikkel van dolgom. Azokat vagy szeretem, vagy nem.
namihami
@görbetükör: Azért az író személye általában behatárolja az általa írottak stílusát is. Tehát, ha egy X nevű szerző könyvét veszed kézbe, akkor úgy általában 90%-ban a mű stílusával is tisztában lehetsz.
Erre céloztam a goldingi behatárolással. A név maga a mű (kis ferdítéssel).
görbetükör
@namihami: Nem értünk egyet, de nem baj.
Nessy
Anna Frank naplója kivételével mindegyiket olvastam, sőt itt van a könyvespolcomon! Az ötvenes években az első "komoly könyv" Shakespeare összes műve volt.Több kötet, vékony papíron, kemény kötésbe! Édesanyám majd egy havi fizetése volt. Azóta sok száz könyv van körülöttem, aminek ma már lassan alig van értéke. Úgy mellékesen lelkes könyvtár látogató vagyok. Most jó párat újra olvastam a karantén alatt.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.