Egy politikai berendezkedés szubjektív elfogadhatóságát növeli, ha demokráciának nevezik, mert az, ami nem demokrácia, évezredek óta sok-sok ember számára nem elfogadható. De vajon milyen gondolatok kavarognak a fejünkben, amikor kiejtjük azt a szót, hogy demokrácia?
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Kálmán László nincs könnyű helyzetben, mert gondolkodó emberként rendre ellentmondásba keveredik a szakmáka értelmetlen ál-liberalizmusával
A „MIT JELENT AZ, HOGY DEMOKRÁCIA?” című elmélkedésével a lehető legingoványosabb terepre lavírozta magát. Magával a demokráciára vonatkozó elmélkedésével nem is foglalkozom, csak rögzítem: a híres görög demokráciákban a mai választópolgárság legfeljebb 20% lenne jogosult!
Azonban a dolgozat az alapvető nyelvi szabadság, ami sokkal inkább szabadosság, sőt a legtöbb esetben taxatív buta tudatlanság. A derék szerző arra vetemedik, hogy emígyen érvel:
„Problémák tömege adódik ebből a felhőtlen világlátásból, kezdve attól, hogy miből lehetne biztosra venni bármilyen „tiszta fogalom” létezését (a matematikát és néhány matematikailag megalapozott tudományos modellt leszámítva), egészen addig, hogy maga az „alapjelentés” szó vajon valami tiszta fogalomra utal-e.”
Igen ez nem más mint annak deklarálása – lásd még az unortodoxia -, hogy nyugodtan vágjuk sutba a tudomány évezredes eredményeit és a műveltség, tudás, hozzáértés rögös és nehéz útjai helyett adjunk helyet az emberek (na jó főleg firkászok és politikusok) szabad idétlenkedéseinek!
Szabad az út a „pesszimális eset” jellegű agyrémek (ha belegondolok, hogy hallottam tanult kollégájától annak fejtegezését, hogy a „legoptimálisabb” nem is annyira szörnyű) előtt is! =))
Bár Bajnait én is dolgoztatnám 100 éves koráig egy futószalagon, vagy eladóként minimálbérért.