Április másodikán jeles napot ünneplünk: ekkor lenne Hans Christian Andersen dán meseíró, valamint Csukás István születésnapja is. 1967 óta tartják a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett gyermekkönyvek nemzetközi napját, amelynek célja, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást és a könyveket.

Feltöltő: KavehazMagazin
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

6 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Nyírfa
Istenem, de szerettem olvasni! Könyvvel a kezemben utaztam, étkeztem, aludtam. Aztán valami elveszett. Boldogabb voltam, amíg hittem a Könyvben. De más könyv is van mint a nyomtatott: az életünké.
Amikor ez a kettő találkozik...akkor van minden rendben.
Nyírfa
Istenem, de szerettem olvasni! Könyvvel a kezemben utaztam, étkeztem, aludtam. Aztán valami elveszett. Boldogabb voltam, amíg hittem a Könyvben. De más könyv is van mint a nyomtatott: az életünké.
Amikor ez a kettő találkozik...akkor van minden rendben.
KavehazMagazin
@Nyírfa: Az olvasás – mint szellemi fejlődésünket támogatandó – egyre inkább elhanyagolt tevékenység az életünkben. Nem oly rég még családunkon és közvetlen nevelő környezetünkön kívül olvasva “szívtuk” magunkba azt a kultúrát, amit elértünk, vagy amit még felfogtunk a magunk szintjén. Napjainkban az olvasás inkább az információszerzés érdekében történik, hiszen a felgyorsult élet és az Internet adta gyors informálódás lehetősége és pörgése akkora zajt kelt agyunkban, hogy elfelejtjük azt a lecsendesedett állapotot, ami egy könyv, egy novella, vagy egy verses kötet élvezetét lehetővé teszi. Az olvasás szerepe tehát megváltozott, ezen kár is szomorkodni. Inkább meg kell találni jelen körülmények között azt a szerepét, ami a pihentető, ellazító, kikapcsolódást támogató verziója funkcióinak. kavehazmagazin.hu/rolunk
Nyírfa
@KavehazMagazin: Jó néhány éve már, hogy Diurnus feltett egy kérdést az akkor még fénykorát élő Népszabadságban:
a papíralapú olvasnivalót felválthatja-e valaha is az online felület.
Nem. A könyvnek illata van, varázsa a sok száz oldalon át kibontakozó cselekményszállal , a papír zizegésével, a kemény fedelek közé zárt világával, amely nemcsak pihentető, ellazító, hanem önmagunkhoz kalauzoló is - ettől letehetetlen, nem minden írás, csak A Könyv.
Azt hiszem, ahhoz, hogy legjobb barátként éljük meg az éppen aktuális olvasnivalónkat, ahhoz kell egy kuckó-hangulat. És ez a kuckó bennünk van. Ma ezt felelném Bodor Pálnak.

Köszönöm a választ. :)
folt
@Nyírfa: Nekem mindig az volt az első (igen, sajnos így múltidőben), hogy amikor megvettem egy könyvet, beleszagoltam - hosszan, mélyen. Imádtam a könyvek szagát (illatát).
Aztán elkezdtem olvasni, és már szálltam is a képzelet szárnyán. Nem volt határ, mert a képzeletnek semmi nem szab határt.

Tudod mi a végtelen (a világegyetem) határa?
Nem az ahova tágul, hanem az eredő pontja, ahonnan elindult - az a végtelen kicsi, végtelen sűrű, végtelen forró kicsi pont, amibe az összes anyag össze volt nyomódva és ami egyszer csak robbanásszerű tágulásba kezdett.
Azért ez a határ, mert ide fog visszatérni minden a Nagy Reccs után - abba a kicsi pontba.

Ezt miért írtam le neked - mint egyik kicsi pont a másik kicsi pontnak?
Kérdezzük meg Müller Pétert.
Nyírfa
@folt: Hát, az az igazság, hogy Müller nem a szívem csücske. De James Redfield és Neale Donald Walsch, igen.
Volt egy nagyon nehéz időszaka az életemnek, amikor a könyvtáram eladása tudott csak kihúzni a csávából. Kiválasztottam néhány könyvet, amelyektől semmiképpen nem akartam megválni, ők képezik az alapját egy újnak, amely éppen tervezés alatt áll. Akkora könyvtár, amekkorát felszámoltam, már nem kell, de néhány tucat könyvért fel fogom túrni az antikváriumokat.

A nyomdaillat! Felejthetetlen! Amikor kisiskolásként megkaptuk a könyveket, állandóan szagoltam őket, gyönyörködtem a fényes lapokban és abban a rengeteg tudományban, amelyet rejtenek.

Nagyon fontosak az első élmények. Bice-bóca a Kincskereső kisködmönből, Hauff és Bechstein legszebb meséi, a Cooper-regények!

Készülök újra az olvasás élményére, az újraolvasáséra. Elsőként Lesznai Annától fogom megvenni a Kezdetben volt a kertet, aztán Maupassant-novellákat, és jönnek sorban a többiek.

Nincs is határ! :) Csak az a sűrű mag, amely tágul és tágul és tágul.

Ilyen remek beszélgetést kívánok mindenkinek lefekvés előtt! Jó éjszakát! :)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.