A könyvek segítenek a gyerekeknek a világ felfedezésében, az emberek megismerésében, megtanítják őket különbséget tenni jó és rossz között. Az olvasás bővíti a szókincset, fejleszti a beszéd- és íráskészséget: a gyerekkönyvek átlagosan 50 százalékkal több ritka kifejezést tartalmaznak, mint például a fő műsoridőben sugárzott tévés gyerekprogramok. Mit tehetünk szülőként, hogy átadjuk gyermekünknek az olvasás szeretetét? […]

(Forrás: Napidoktor)

25 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Horizont
Ahogy megtanultam olvasni faltam a könyveket, tévé még nem volt , testvérem nem volt hát olvastam. Imádtam. Aztán megszületett az első gyerekem, fiú, rengeteget meséltem neki mindent végighallgatott, imádta. Aztán megtanult olvasni, falta a könyveket. Néha fékeznem kellett :) Aztán megszületett a húga , neki is mesélni akartam, de egy mesét se volt képes végighallgatni. Hát ő nem falta a könyveket, nagy bánatomra a kishúga dettó volt. Most itt volt a 6 éves fiúunokám a fiam gyerek, ősszel megy suliba. Könyvtárba járnak vele. Mesélnek neki mindennap. Két könyvet kiolvastam neki egy hét alatt, imádja. De látnom kell, hogy a mai gyerekek nagy kísértésnek vannak kitéve a technikai kütyük által van akit elcsábít. de valami ösztönös akármi is van, hogy van aki imád olvasni van aki nem. Mind a három gyerekünk diplomás lett.
Emlékszem amikor először megláttam az összefoglalókat a kötelező olvasmányokról majd felrobbantam. Igen terelni kéne gyermekeinket, unokáinkat az olvasás felé. Kérdés mennyire vevő rá. De meg kell próbálni. Olvasni jó :)
Ez itt az összes hozzászólás. Kattintson, ha csak a legfrissebbeket olvasná!
Nyírfa
A Kádár-érában fillérekbe kerültek a könyvek, bárhol, boltokban, munkahelyen hozzá lehetett jutni.
Óriási volt a választék. Ez is múlt már.
Nem mellesleg volt miből , és volt hol olvasni.
Nyírfa
@Eladott Ország: 11.53

Már ezért az utolsó gondolatárért is megérdemelné a bölcsek kövét.
A gonosz csak addig tudja szedni az áldozatait, amíg van hozzá asszisztencia: egyetértés, érdek, közöny, félelem.
Horizont
Ahogy megtanultam olvasni faltam a könyveket, tévé még nem volt , testvérem nem volt hát olvastam. Imádtam. Aztán megszületett az első gyerekem, fiú, rengeteget meséltem neki mindent végighallgatott, imádta. Aztán megtanult olvasni, falta a könyveket. Néha fékeznem kellett :) Aztán megszületett a húga , neki is mesélni akartam, de egy mesét se volt képes végighallgatni. Hát ő nem falta a könyveket, nagy bánatomra a kishúga dettó volt. Most itt volt a 6 éves fiúunokám a fiam gyerek, ősszel megy suliba. Könyvtárba járnak vele. Mesélnek neki mindennap. Két könyvet kiolvastam neki egy hét alatt, imádja. De látnom kell, hogy a mai gyerekek nagy kísértésnek vannak kitéve a technikai kütyük által van akit elcsábít. de valami ösztönös akármi is van, hogy van aki imád olvasni van aki nem. Mind a három gyerekünk diplomás lett.
Emlékszem amikor először megláttam az összefoglalókat a kötelező olvasmányokról majd felrobbantam. Igen terelni kéne gyermekeinket, unokáinkat az olvasás felé. Kérdés mennyire vevő rá. De meg kell próbálni. Olvasni jó :)
Nyírfa
@Horizont: Azt hiszem, a legjobb példa mi vagyunk, amikor könyvvel a kezünkben leülünk melléjük.
Nessy
@Nyírfa: Nagy fájdalmunk volt, hogy a fiam eleinte nem olvasott, pedig nekünk mindig volt könyv a kezünkbe. Akkoriban vettünk sok száz könyvet (ma már nincs értéke.) Aztán megnézte az Abigélt, és megjelent könyvben is. Gyermekem kétszer elovasta egymásután, és áldja meg az Isten Szabó Magdát, kinyitott egy kaput, azóta minden szabad idejében olvas. Most ugyan épp Platont, Kantot, filozófusokat,de mellette mást is. Néha kapom a listát, mit hozzak neki a könyvtárból. Minket első végén az osztályfőnökünk átvitt a szomszédos könyvtárba, és beíratott. Azóta vagyok hűséges olvasójuk. Ma már nem tudok könyvet venni.
Nyírfa
@Nessy: Rengeteget meséltem a gyerekeknek, ennek ellenére egyikük sem lett könyvmoly. Mindkét fiam elsősorban szakkönyveket olvasott, illetve az éppen aktuális tankönyveket. :)
A lényeg az volt, hogy a könyv szerves alkotórésze legyen az életüknek.
A nagyfiam végül mégiscsak felépítette a maga könyvtárát, igaz, csak az egyik része szépirodalom, a nagyobbik fele a tanulmányaihoz kapcsolódik, illetve az érdeklődési körének a tágulásával bővül.

Nem szeretek könyvtárba járni. A könyv nem az enyém, vissza kell vinni időre, nem ehetem le véletlenül, nem adhatom kölcsön - macera az egész. :)
Szabó Magda az egyik kedvenc írónőm, a Katalin utcát a mai napig leemelem a polcról, ha a hangulatára vágyom.
Horizont
@Nyírfa: Most, hogy itt volt az unokám bementem vele a könyvüzletbe, mivel nem találkoztunk se karácsonykor se húsvétkor a vírus miatt, gondoltam megajándékozom és választhat magának egy könyvet. Nagyon jót választott, korának megfelelőt, azért amikor megláttam, hogy 10 ft. híján 5 ezer volt, szisszentem egyet a fogam között. Persze megvettem, de nem tudok könyveket venni. Pedig jó lenne.
Nyírfa
@Horizont: Gyerekkorunkban - a nővérem és én - minden alkalomra könyvet kaptunk. Karácsonykor 10-10 dukált, az öröm, amit megéltünk, elmondhatatlan. Mindet kézbe venni, belelapozni, kiválasztani, melyiket is olvassuk el elsőként - huh!, még emlékezni is olyan jó rá, mintha most történne.
A rég piacra dobott könyvtáram helyébe mostanában készülök néhány regény újravásárlására, antikváriumban, egyenként.
Újonnan reménytelen. Ezt még leírni is fájt, pedig nem vagyok egy kimondottan szegény ember.
Nyírfa
@Horizont: Egy kicsit irigyellek, hogy van unokád, az én fiaim nem törik magukat. Ráadásul, ha egyszer a nagyobbik rászánja magát, a gyerek már angol állampolgár lesz, és ki tudja, láthatom-e valamikor.
Azért az is az igazsághoz tartozik, hogy mai fejjel ide nem szülnék, és minden fiatalt megértek, ha húzza az időt a gyermekvállalással, vagy külföldön alapít családot.
Horizont
@Nyírfa: Nekem is ugyanezek az emlékek jönnek elő. Mi szegények voltunk a '60 -as években de mindig kaptam könyveket is. De jó is volt. Egyszer kaptam egy földgömböt azt a boldogságot. Nem véletlen hogy most is kedvencem a műholdas térkép, bebarangoltam utcaképen a világot.

Ne keseregj majd lesz unoka is. Drukkolok. Mondjuk jó lett volna nekem is 10 évvel ezelőtt.
Az én anyukám 42 évesen lett nagymama, 38 évesen a nagymamám én meg 60 évesen.
4 unokám van. Van egy 3 éves kislány meg az ikrek, vegyes páros 29 hónaposak velük egy városban élünk. És a legkisebb most tervezi a babát. Szép az élet...csak egészség legyen :)
Nessy
Az első saját könyvtáram alapja a 3 forintos olcsó könyvtári könyvek voltak, az ötvenes években. Érettségire megkaptam az Ember tragédiáját, Zichy Mihály rajzaival. Majd később egy teljes Shakespeare kiadást 6 kötetben, édesanyámtól.
Nyírfa
@Horizont: 17.21

Jó volt olvasni! :)
A vegyes páros ikrek csoda aranyosak lehetnek! Eszembe jutott, milyen volt a kicsim 2,5 évesen, hát, majd megzabáltuk! Egy vigyori kis tömör gyönyör, be nem állt a szája!
Légy boldog nagymami, isteni lehet! :)
Te, a mai napig a kezemben van, hogy kell tisztába tenni, fürdetni, böfiztetni...ha majd én is nagyi leszek, szétolvadom magam! :)
Nessy
@Nyírfa: Most nagyon irigy vagyok! Nekem már nem lesz unokám. De elfogadom az indokot, mert sajnos érthető.
Horizont
@Nyírfa: Igen minden beugrott, de már annyi mindent másképp csinálnak és annyi segítő eszközük van csak lestem. A kis 6 éves azért volt itt, mert anyja, apja otthon dolgoznak és a húgával volt ramazuri nem ment a meló :) Sajnos minden zárva volt ezért mindennap gyalogoltunk jó sokat, mert már mióta be volt szegénykém zárva, mert fertőzés volt az oviba. Azt mondta otthon, hogy nyaralni volt és jönne majd. A húga meg otthon sírt, hogy ő is jött volna. Vele a vírus miatt még nem alakult ki kötődés mert kiesett 1 év és az ő életében sok. Mire hozhattuk volna nem lehetett. Remélem helyrebillenünk már.
Az ikrek? Na azóta tisztelem akik ikreket nevelnek, tök más foglalkozni velük, technikailag és érzelmileg is. Hát nem könnyű az tuti, de dupla boldogság.
Nyírfa
@Nessy: Még az enyémek is csak a valamikori jövő lehetőségei.
Egyelőre a fiúk tanulnak és élvezik az életüket, az önállóságot. A nagyfiam kint is egyetemre jár, és már beutazta a fél világot, a kicsim is vizsgákra készül, több lábon akar állni, és én ezeknek a törekvéseknek nagyon örülök. Csak a saját család nincs képben, pedig már nem húsz évesek.
De ez az ő életük, ők döntenek, mikor, mit, hogyan.
Nyírfa
@Horizont: Én még ma is a textilpelenkára esküszöm, gondolom, ennek már lőttek. Hirtelen nem is tudom, milyen segítő eszközök lehetnek. Cumi, cumisüveg...megállt a tudomány. Annak idején mindent kifőztem, az üvegeket, a pelusoknak volt egy kis üstöm...tényleg, tisztára múlt század! :)
Kisgyermekes anyukaként a logisztikát megoldottam azzal, hogy a fiúk között hagytam jócskán időt, így nem két kicsim volt, hanem egy nagyfiú és az öcsike.
Azt elképzelni sem tudom, hogy nagyjából egyidős lurkókkal hogyan boldogulnék.
voltmárjobbis
Asszem olcsóbb interneten olvasni - hamár amúgyis elő kell fizetni az internetre-, mint több ezer forintért megvenni a könyveket.
Horizont
@voltmárjobbis: Oké, de a könyvnek varázsa van és illata :)))
voltmárjobbis
@Horizont: 04:18 18?18 de a könyvnek varázsa van és illata . Több évvel ezelőtt. Se varázsa, se illata, csak nem volt internet, ahol elolvashattad. Meg kellett venned
Horizont
@voltmárjobbis: Én ezt másképp gondolom nem baj ugye?
voltmárjobbis
@Horizont: Nem baj. Csak ki tudja megvenni ma 2-3000 ft-ért a könyveket?
Horizont
@voltmárjobbis: Hát ez a legnagyobb baj. Már sokkal többe kerül .

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

További ajánlatok