Mégsem hallucináció a halálközeli élmény

Ezek fontos kutatások, remélem, közelebb viszik a tudományos gondolkodást a valósághoz. Kicsit kevesebb lesz benne az akadémikus elvonatkoztatás, és több a spiritualitás.

@Horizont: Nem mindenki fogadja be. Vágó Istvánt hipnotizálni sem lehetett, akkora ellenállással vetette alá magát az "áltudománynak".
Apám viszont látta elmenni az emlékeit a halála előtti napokban. 89 éves volt, úgy számolt be az élményről, mintha csak a napi politikát elemezte volna a rá jellemző tisztánlátással.
Én hiszek abban, hogy mindig élünk, csak más dimenziókban, más tudattal, életpályával, vagyis, hogy a halál csak az egyik utunk végállamosa.

@Kanji: Egészségedre: a sárga.

@Horizont: Én csak a fájdalomtól félek, hogy ne betegségben vagy balesetben kelljen távoznom. Egy békés elalvással kiegyeznék. Hallod, Élet?!
Az az izgalom, hogy mi lesz utána, hová csöppenek, miként és mikor születek meg megint, csökkenti a szorongást.
Biztosan mindenkinek vannak periódusai, amikor érdekes vagy ismétlődő találkozásokban van része.
Amikor rendre apa vagy anyósom(mama) alteregói bukkannak elő, mindig megvizsgálom, mi az üzenete ezeknek a " találkozásoknak".
Volt olyan, hogy felkiáltani lett volna kedvem: Apa! , olyan hasonlatosság volt édesapám és az idős férfi között.
Szeretek ebben a témában filózgatni, főleg, mert lehet figyelni, az pedig kedvenc elfoglaltságom.:)
Ha az élet örök, mi értelme lenne csak egyszer élnünk, a mindenséghez képest röpke ideig?

@Horizont: " Szerintem a halálhoz vezető út a legfontosabb. Nem mindegy. "

Igen!

Nagyon szép távozása volt édesapádnak. Mintha jutalmazta volna az élet egy tartalmas ittlét után.
Hasonlóról álmodoztam egy időben: üldögélni valamelyik fiam házának a kertjében egy nagy fa alatt a közös családi ebéd után, és átaludni magam.

@Horizont: Persze, amikor eljön az ideje. :) Úgy 10 évet saccolok még, aztán majd kiderül. Ősszel töltöm a 69. évemet, annyi minden van már mögöttem. Ha holnap menni kéne, akkor is, éltem.

@Kanji: 13.44

Úgy értettem, pisilni mész.
Ha megtennéd, hogy felvilágosítasz minket, mit nem értünk, azt megköszönném. Tudod, jó pap holtig tanul! :))

@Kanji: 14.45

Kultúrember sok mindent nem mond, Kanji. :)
Azzal egyet értek, hogy minden a tudatunkban játszódik le, és, ami egy közösség kritikus többségét foglalkoztatja, abban a témában átfogó történések várhatóak.

@Kanji: 15.28, 15.29

Te agyat írtál. Én tudatot. Nem azonos.
Idézek egy könyvből:
" akik nem emlékeznek, és nem emlékeznek rá, hogy nem emlékeznek,
- akik nem emlékeznek, de emlékeznek rá, hogy nem emlékeznek,
- akik nem emlékeznek, de azt hiszik, hogy emlékeznek,
- akik emlékeznek, de nem emlékeznek, hogy emlékeznek,
-- akik emlékeznek, de úgy tesznek, mintha nem emlékeznének,
- akik emlékeznek, és emlékeznek, hogy emlékeznek.
És, akik teljes egészében Emlékeznek mindenre, azok Ismét Isten Testének Részévé válnak.

Barátságban Istennel ( szokatlan párbeszéd ) 225. oldal
A szerző: Neale Donald Walsch

Szóval, nem tudom, hogy szerinted én mit szeretnék, de érdemes a fenti választékon eltöprengeni, hogy te emlékszel-e vagy azt hiszed, hogy emlékezel.

Amerikában divat, hogy mindent magmagyaráznak, amit meg nem tudnak rra ráfogják, hogy ufó.
Az ilyen halálközeli (ez is egy ráfogott megnevezés) mittudommiknek semmi köze a halálhoz, viszont annál több a szervezet túlélési küzdelméhez.

@Kanji: A kudarcok ugyanúgy tükröt tartanak mint az igazi barátok. A barátok.
Nem az élet a csalódás, hanem az, hogy nem éljük meg azt a csodát - igen, csodát -, amik vagyunk.
Egy ismerősöm mondta, ha éppen elkeseredett, és lelket akart önteni magába: Isten nem gyárt selejtet! Olyan édes volt az elkámpicsorodott képével, ahogy biztatta magát! :)) Sokszor emberibbek vagyunk gyarló pillanatainkban, mint amikor az igazság bajnokaként állunk a vártán. :)

@Kanji: 17.34

Azt akarod mondani, hogy a legjobb könyvek emlékeztetnek arra, aki, ami valójában vagy?:)
Apropó: mekkora élmény, amikor felismered a saját magad valóságaként a tisztességet. Hogy hozzád tartozik, a szerves részed.