Gálvölgyit a közönség egy jó humorú, mindig kedélyes embernek ismerhette meg, ám most kiderült, van egy ennél sokkal keményebb oldala is – szemlézi a Blikk.hu.
Kép: YouTube
Erről bővebben Alföldi Róbert Főszerepben című műsorában mesélt: mint kiderült, a színész a kollégától is elvárja a maximumot. Ha valaki nem veszi komolyan a feladatát, alaposan kiakad a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész.
– A munkában nem vagyok tréfás kedvű. Megtanultam, hogy nem lehet linkóci módon színpadon lenni. Én is benne vagyok sok marhaságban, de a színpad nekem halál komoly. Nem tudnám elviselni azt a tisztességtelen dolgot, hogy beülnek iszonytató árakért, én pedig elhülyéskedek nekik. Volt olyan, hogy az egyik kolléga rátett még egy mondatot... Én csak néztem őt. Tudta, hogy neki már nincs szövege, semmilyen nincs. Azt mondtam, ha ezt még egyszer meghallom, maga a lábát többet ide nem teszi be. Két héten át négy napon keresztül hívott, hogy bocsássak meg. Mondtam, hogy én megbocsátok, de Molnár Ferenc nem fog. „Te tehetségtelen sz*r vagy. Hogy merészeled ezt megtenni? Viccelsz velem?”
– emlékezett vissza Gálvölgyi János a történtekre az RTL műsorában.
17 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Hogy hányféleképpen vélekednek a színpadi huncutkodásról , arról anekdoták sokasága szól. Van, aki rendszert csinál belőle, és partner is akad hozzá, van, aki ragaszkodik a forgatókönyvhöz, a szerep szó szerinti visszaadásához, mint Gálvölgyi is.
Én értékelem a szöveghűséget , és élvezem az improvizálást, mert játszani így is, úgy is jó! :)
Egyébként pedig, amit a darab és a rendező megenged.
hu-hu.facebook.com/100045737402220/videos/ruttkai-%C3%A9va-%C3%A9s-psota-ir%C3%A9n-k%C3%B6zk%C3%ADv%C3%A1natra/834387500004502/
Gondolkodnom kellett, mikor voltam utoljára színházban. A Katonában még láttam Ionesco A kopasz énekesnőjét, életem egyik legnagyobb élménye volt. Teltházzal ment az előadás, és zúgott a nézőtér a tapsorkántól. Álltunk , és vertük össze a tenyerünket, nem engedtük el a színészeket...még emlékezni is jó rá.
Aztán, szintén a Katonába ültünk be a Lear királyra, de csak nem akart jönni Lear , helyette belovagolt Iglódi István kozákruhában, te, ez nem a Lear király, mondtam a páromnak, ez nem, válaszolta ő, és kitört belőlünk a röhögés. Utólag is elnézést kérek mindenkitől. :)
Szóval, régen voltam utoljára színházban.
Erős nosztalgiát érzek a békés 70-es, 80-as évek után, lassan intenem kell magam, hogy azzal a rendszerrel is voltak problémáim, bár, azok a fejlődéssel megoldódhattak volna. Nem lenne baj a kapitalizmussal sem, ha annak fejlett fokán állna a társadalmunk, de ettől fényévnyi távolságra vagyunk.
Amikor mesél a fiam az angol állapotokról, nem csodálkozom, hogy nem tervezi a hazatelepülést. Nyugathoz képest itt a szó szoros értelmében feudális vadkapitalizmus duhajkodik.
Mindenképpen!
Mi baj történhet???
www.origo.hu/itthon/20211107-hiaba-szabadult-ujra-eletfogytiglanit-kaphat-ismet-a-rendorgyilkos-soos-lajos-tarsa.html
Új hozzászólás