Mindent pünkösdről – Mit is ünneplünk ma valójában?

A pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe húsvét és karácsony után. Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelére és az egyház születésnapjára emlékezik a keresztény világ.

Régebben pünkösdvasárnap mellett pünkösdhétfő is külön ünnepnap volt. Bár a második vatikáni zsinat liturgiareformja óta már nem külön egyházi ünnep, sok országban – köztük Magyarországon is – pünkösdhétfő munkaszüneti nap.

A pünkösd a görög pentekoszté, azaz „ötvenedik” szóból ered, ami világosan utal arra, hogy a Szentlélek eljövetelét már az őskeresztények is a húsvét utáni 50. napon ünnepelték.

Mivel a Szentlelket hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia, ezért a galamb a pünkösd legfontosabb jelképe.

Az olajfaágat tartó galamb, mint a Szentlélek szimbóluma már a legkorábbi ismert ókeresztény ábrázolásokon is feltűnik a római katakombákban.

A pünkösd mozgó ünnep, időpontja mindig a húsvéthoz igazodik. Pontos időpontja május 10. és június 13. közé esik – függően attól, hogy az adott évben mikor van a húsvétvasárnap utáni hetedik vasárnap. 

Érdekesség, hogy a májust hagyományosan Pünkösd havának is nevezik, bár maga az ünnep sokszor esik júniusra.

Pünkösdvasárnap időpontja:

2021-ben: május 23.

2022-ben: június 5.

2023-ban: május 28.

2024-ben: május 19.

Pünkösdhöz  számos népszokás kapcsolódott a régi időkben, a néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idő, akkor gazdag bortermés várható. Ugyanakkor a pünkösdi eső rossz előjelnek számított, egy mondás szerint a „pünkösdi eső ritkán hoz jót”

Ugyan a Pünkösd egyértelműen keresztény ünnep, lényegében nem más, mint a kereszténység születésének ünnepe, amikor arra emlékezik a keresztény világ, hogy Krisztus a mennybe ment.

A rómaiak, akik ebben az időszakban tartották a termékenységi Floráliákat.

A Florália valójában a termékenység, a születés, az újjászületés ünnepe volt. Ekkor a rómaiak napokon keresztül ünnepelték az életet:

nem dolgoztak; mulattak, számtalan formában köszöntötték isteneiket, s természetesen annak mindenképpen ünnepelendő tényét, hogy egy olyan gyönyörű világban élhetnek, mely rendre ugyanazzal a pompával születik újjá tavasszal.

A legfőbb ekkortájt ünnepelt istennő Flóra volt, a virágok, a fák, a föld millió növényének istennője.