Hát már a magyarok műveltségét is Orbán határozza meg? Jóságos ég, szánd meg ezt az embert, légy szí', mert már nemcsak az a baj vele, hogy nem látja a fától az erdőt, de megértük, hogy magát a fát sem. Ami egyébként jobb is, mert kivágatna minden útjába kerülő növényzetet, amely magasabbra nő mint ő, s amely mellett, alatt megbújhat Soros, Gyurcsány , meg a Brüsszel. Na, képzeld!
Ahogy beáll, ahogy vigyorog, tényleg mint egy vajda, aki azért lett a falu vezetője, mert sikerült elvégeznie a 8 általánost. Láthatóan büszke is rá.
Mutogat magára: én, én, én vagyok a miniszterelnök, látjátok? Látják, Viktor, néha ugyan töröknek vélnek, máskor románnak, amikor betolatsz az USA-ba, minden eszement fogad, csak a nagyhatalom vezetői nem.
Értjük mi, hogy pánikolsz, közel a vég, és azt nagyon sokan meg fogjuk ünnepelni, nemcsak itthon, értjük, hogy degradáló számodra, mennyire nem számítasz az értelmesek és a nagyok között, a fél karod odaadnád egy kis tiszteletért, de ahhoz újra kéne születned.
Nevess, Viktor, nevess kínodban, zavarodban, boldogtalanságodban. Ezt elcseszted.
Bizony, Alexa, a főváros, ahogyan az egész ország, többet érdemel. A fidesznél. S mivel a fidesz van kormányon, a magam részéről evidenciának tartom, hogy a tőletek való megszabadulás felér egy háború utáni építkezéssel.
Nem véletlenül tanácsolják a természetgyógyászok, jógik, guruk, hogy tanuljuk meg elcsendesíteni az elménket. Ha ez megtörténik, meghalljuk a "tücsök" ciripelését.
Nem tudom, hogyan lehetne kirostálni akár az egészségügyből, az oktatásból vagy a politikai , most már hadszíntérről azokat, akikben nincsen sem alázat, sem rátermettség.
Még kicsi volt a nagyfiam, amikor egy nyaralás alkalmával egyszerűen nem tudtuk kikerülni az asztaltársaink nyomulását, végül úgy szabadultunk meg tőlük, hogy látványosan a partszakasz másik végébe vonultunk, lett is belőle sértődés. Az anyuka főiskolát végzett óvónő volt, nagyon büszke a képesítésére, ám az már az elviselhetőség határát súrolta, ahogy egrecíroztatta a kislányát, közben olyan bűntudatot keltve benne, hogy szegény gyerek végül sem enni, sem kommunikálni nem akart. Mi a fiúnkkal egészen más viszonyban voltunk, az anyuka nem is nézte jó szemmel, hogy a viselkedésünkkel nem támogatjuk az ő nevelési, azaz inkább idomítási elveit. Annyira megromlott a kapcsolat, hogy - hála az égnek - sikerült maguknak másik asztalt keríteni az étkezésekhez. Fellélegeztünk, a drillt egyikünk sem viselte.
Nincs az a papír, ami pótolni, helyettesíteni tudná az empátiát, az intelligenciát, a mentális egészséget. Régen sem volt szokatlan, ha az emberek nem a saját helyükön próbáltak, vagy meg sem próbáltak helytállni. De ma, kirívóan sokan vannak köztünk. A rendszerváltás felborította az addig kialaklított életmodellt, de nem tudott új, elfogadható utat mutatni. Rengetegen kerültek közülünk a társadalom perifériájára, sokan csupán azért, mert nem tudtak, vagy nem is akartak részt venni abban a karrierizmusban , amely cunamiként söpört végig az országon. És ennek nem akar az istennek sem vége lenni. Gondolj bele, 35 éve tartó állapot! Ez sok mindent elárul egy nemzet mibenlétéről.
Mindaddig lesznek boldogtalan kisgyerekek, akik adják majd az eltévelyedettek utánpótlását, amíg a szülők nem szeretik őket önmagukért. Sajnos, nagyon kevesen értik és élik a feltétel nélküliségre épülő kapcsolat lényegét.
De minél több a szeretett gyermek, annál nagyobb az önmegvalósítási rátája, s annál magasabb a kollektív tudat szintje a társadalomnak. Fokról fokra haladva, így válik okafogyottá a nácizmus. A haladás megtorpanhat ideig-óráig, de legyőzni éppoly lehetetlen, mint elpusztítani az életet.
Nagyon helyes! Ennél jobb alkalmat arra, hogy Klára felmossa vele a padlót, és végre meggyőzze az országot a vezetőképességéről, keresve sem találhattunk volna.
@kereső: Nem vitatkozom! :) A tejszínhab mindenhez jár, pluszban még a francia krémeshez is!
Egyébként már ettem répatortát, a Lipót pékség készítette és árusította egy időben, nagyon finom volt, igaz, tejszínes krémet nem tettek bele. :)
Az ember tényleg holtáig tanul: még soha nem hallottam a mákallergiáról.
Ha úgy adódna, az adrenalin injekció sem mentene meg?
Nálunk a kicsim van oda a mákért, ha jártomban-keltemben látok szép pitét, nem állom meg, hogy ne lepjem meg vele. Egyszer a homeopata dokim úgy nevetett rajtam, hogy majd' leesett a székről, ugyanis nagy komolyan közöltem vele, miután intett a sütemények túlzott kedvtelésétől, hogy a mákos pite nagyon egészséges, mert tele van kálciummal és magnéziummal, ráadásul a szervezet számára szükséges arányban. Hát, így van ez, az ember minden ökörséget bemagyaráz magának, hogy bűnözhessen. :)
Így van. Fontos embernek érezheti magát, férfinek, akinek van szava, akire figyelnek. Annyira szimpla eset, hogy a pszichiáterek csak legyintenének, ránézésre diagnosztizálnák.
Kicsi a világ! :) Mária Terézia: dettó!
Ráadásul beleszerettem egy sváb fiúba, hozzá is mentem, így a fiainkban nagyrészt germán vér csörgedezik.
Talán nem véletlen, hogy ezt az ősmagyar hisztériát kívülről nézem.
És milyen jól teszed, hogy válogatós vagy. Volt rá példa az életemben, hogy megpróbáltam érdekből cselekedni, de olyan hamis voltam általa, hogy az szinte ordított, úgyhogy hagytam a fenébe.
Egyszer apával azon rötyögtünk, hogy nekünk nem szabad hazudnunk, mert a képünkre van írva: vigyázat, hazugság esete forog fenn. :)
Nincs is jobb annál, mint amikor tiszta lelkiismerettel bújunk be este az ágyikóba.
Apropó: ha mák, akkor mákos pite, de a túrós is jöhet! :)
Én gluténérzékeny vagyok, de a rozsot úgy-ahogy meg tudom emészteni. Vannak enzimek, amelyek rásegítenek, ezeket használom is, ha el nem felejtem.
:))) Az a fránya hitelesség, csak az ne lenne!
A kettő nem hogy nem zárja ki, hanem fedi egymást. :)
Mutogat magára: én, én, én vagyok a miniszterelnök, látjátok? Látják, Viktor, néha ugyan töröknek vélnek, máskor románnak, amikor betolatsz az USA-ba, minden eszement fogad, csak a nagyhatalom vezetői nem.
Értjük mi, hogy pánikolsz, közel a vég, és azt nagyon sokan meg fogjuk ünnepelni, nemcsak itthon, értjük, hogy degradáló számodra, mennyire nem számítasz az értelmesek és a nagyok között, a fél karod odaadnád egy kis tiszteletért, de ahhoz újra kéne születned.
Nevess, Viktor, nevess kínodban, zavarodban, boldogtalanságodban. Ezt elcseszted.
Nem véletlenül tanácsolják a természetgyógyászok, jógik, guruk, hogy tanuljuk meg elcsendesíteni az elménket. Ha ez megtörténik, meghalljuk a "tücsök" ciripelését.
Az ügyvéd NER-elvtársnő.
Még kicsi volt a nagyfiam, amikor egy nyaralás alkalmával egyszerűen nem tudtuk kikerülni az asztaltársaink nyomulását, végül úgy szabadultunk meg tőlük, hogy látványosan a partszakasz másik végébe vonultunk, lett is belőle sértődés. Az anyuka főiskolát végzett óvónő volt, nagyon büszke a képesítésére, ám az már az elviselhetőség határát súrolta, ahogy egrecíroztatta a kislányát, közben olyan bűntudatot keltve benne, hogy szegény gyerek végül sem enni, sem kommunikálni nem akart. Mi a fiúnkkal egészen más viszonyban voltunk, az anyuka nem is nézte jó szemmel, hogy a viselkedésünkkel nem támogatjuk az ő nevelési, azaz inkább idomítási elveit. Annyira megromlott a kapcsolat, hogy - hála az égnek - sikerült maguknak másik asztalt keríteni az étkezésekhez. Fellélegeztünk, a drillt egyikünk sem viselte.
Nincs az a papír, ami pótolni, helyettesíteni tudná az empátiát, az intelligenciát, a mentális egészséget. Régen sem volt szokatlan, ha az emberek nem a saját helyükön próbáltak, vagy meg sem próbáltak helytállni. De ma, kirívóan sokan vannak köztünk. A rendszerváltás felborította az addig kialaklított életmodellt, de nem tudott új, elfogadható utat mutatni. Rengetegen kerültek közülünk a társadalom perifériájára, sokan csupán azért, mert nem tudtak, vagy nem is akartak részt venni abban a karrierizmusban , amely cunamiként söpört végig az országon. És ennek nem akar az istennek sem vége lenni. Gondolj bele, 35 éve tartó állapot! Ez sok mindent elárul egy nemzet mibenlétéről.
Az egész életünk a politikáról szól, ki így műveli, ki úgy, maradhatunk közben civilek, és válhatunk hivatásossá. Tudni kell a saját kompetenciánkat.
Mindaddig lesznek boldogtalan kisgyerekek, akik adják majd az eltévelyedettek utánpótlását, amíg a szülők nem szeretik őket önmagukért. Sajnos, nagyon kevesen értik és élik a feltétel nélküliségre épülő kapcsolat lényegét.
De minél több a szeretett gyermek, annál nagyobb az önmegvalósítási rátája, s annál magasabb a kollektív tudat szintje a társadalomnak. Fokról fokra haladva, így válik okafogyottá a nácizmus. A haladás megtorpanhat ideig-óráig, de legyőzni éppoly lehetetlen, mint elpusztítani az életet.
Persze. De Orbán ördög és serege nem alszik.
Egy török szál alaposan bekavarna.
Olyan időket élünk, amikor a csatornából kiszabadultak az elszaporodott patkányok, és uralni akarják az emberi világot.
Egyébként már ettem répatortát, a Lipót pékség készítette és árusította egy időben, nagyon finom volt, igaz, tejszínes krémet nem tettek bele. :)
Az ember tényleg holtáig tanul: még soha nem hallottam a mákallergiáról.
Ha úgy adódna, az adrenalin injekció sem mentene meg?
Nálunk a kicsim van oda a mákért, ha jártomban-keltemben látok szép pitét, nem állom meg, hogy ne lepjem meg vele. Egyszer a homeopata dokim úgy nevetett rajtam, hogy majd' leesett a székről, ugyanis nagy komolyan közöltem vele, miután intett a sütemények túlzott kedvtelésétől, hogy a mákos pite nagyon egészséges, mert tele van kálciummal és magnéziummal, ráadásul a szervezet számára szükséges arányban. Hát, így van ez, az ember minden ökörséget bemagyaráz magának, hogy bűnözhessen. :)
Így van. Fontos embernek érezheti magát, férfinek, akinek van szava, akire figyelnek. Annyira szimpla eset, hogy a pszichiáterek csak legyintenének, ránézésre diagnosztizálnák.
A tett hiánycikk. Annál kényelmesebb is, közömbösebb is a magyar nép. Illetve, nem érdekli a demokrácia, köszöni, de jól elvan nélküle.
Kicsi a világ! :) Mária Terézia: dettó!
Ráadásul beleszerettem egy sváb fiúba, hozzá is mentem, így a fiainkban nagyrészt germán vér csörgedezik.
Talán nem véletlen, hogy ezt az ősmagyar hisztériát kívülről nézem.
És milyen jól teszed, hogy válogatós vagy. Volt rá példa az életemben, hogy megpróbáltam érdekből cselekedni, de olyan hamis voltam általa, hogy az szinte ordított, úgyhogy hagytam a fenébe.
Egyszer apával azon rötyögtünk, hogy nekünk nem szabad hazudnunk, mert a képünkre van írva: vigyázat, hazugság esete forog fenn. :)
Nincs is jobb annál, mint amikor tiszta lelkiismerettel bújunk be este az ágyikóba.
Apropó: ha mák, akkor mákos pite, de a túrós is jöhet! :)
Én gluténérzékeny vagyok, de a rozsot úgy-ahogy meg tudom emészteni. Vannak enzimek, amelyek rásegítenek, ezeket használom is, ha el nem felejtem.