Hogy Baranyi Krisztina álellenzéki? :D
Megáll az ész, Ezek az asztalra semmit le nem tevő percemberkék veszik a szájukra Krisztinát, aki hosszú évek óta bizonyítja emberi kiválóságát és politikai elkötelezettségét?
Momentumosok, menjetek a fenébe!
És a DK???
Ha nekem kellene választanom, akkor értékalapon Juhász Péternek adnék bizalmat. És nagyon úgy néz ki, hogy minden vonatkozásban Kovács Gergelyékre fogok voksolni.
@Billibácsi: Légy, szí', az egész kormányt, hadd lássam legalább a képzeletemben, ahogy versenyt futnak a klóig, és nem engedik maguk elé a Viktort! :)
@szegfue: Megoldottam a problémát: kell egy állandó lakás a városban, és egy téliesített nyaraló valahol a Balaton környékén, de lehet másutt is, csak legyen fürdési lehetőség és erdő, erdő hátán. :)
Én legalább annyira szeretek a családommal, a néhány régi baráttal nagyokat dumcsizni mint egyedül lenni.
Zavarna, ha lépten-nyomon megállítanának, szívességeket kérnének. Hogy segítek, ha kell, természetes, takarítottam már a szomszédnál, amikor beteg volt, vásároltam azóta már elhunyt néninek, de menekülök, ha a nyakamra akarnak járni. :)
@szaboria1: Hová is lenne való a Győzike, ha nem Brüsszelbe, emelve a fidesz ázsióját? Elképzelem, hogy beront az EP ülésére, és magához ragadja a kezdeményezést. Elénekli a Szeretem a bőröd illatát című örökzöldet, aztán kurjant egy nagyot: ilyen fasza csávók a magyarok!
@Horizont:@szegfue: A jelszót én is nagyon jó ötletnek tartom, tovább is adom majd a fiamnak, hasznosítsa, ha lesz gyermeke.
Egyelőre nincs úton unoka, és, mintha nem is terveznék a fiúk. Ma már ugyan kitolódott a szülővé válás ideje, de azért csak múlnak az évek, és nem szeretnék lemaradni a babaillatról.
@szegfue: Abszolút igazad van, vidéken, mióta világ a világ , sokkal gyakorlatiasabbak a gyerekek, együtt nőnek fel a növényekkel, az állatokkal, ők nem a piacra szaladnak ki anyának egy kis petrezselyemért. Nem is tudom, miért jött elő ez a félelem, amikor odáig vagyok a természetért. Én hiszek abban, hogy mindig élünk, talán értek más életekben olyan élmények, amelyek a jelenidejű életemben nem tudatosodtak, de be-bevillannak pozitív vagy negatív érzésként, intuícióként.
Egyszer vigyáztam egy idős hölgyre, amíg a fia dolgozott. Falun született, és a gyermekkorára úgy emlékezett, hogy az övé volt a világ legnagyobb játszótere. Ameddig a szeme ellátott, minden erdő, minden rét, a föld minden darabkája az ő udvara volt. :)
Eszembe nem jutna valakinek azt kívánni, hogy legyen bántalmazott gyermek , azért, hogy tapasztalja meg, miért is kívánod a halálbüntetést.
Elég korlátolt embernek fested le magad, van benned valami vad, nyers, majdnem azt mondtam, barbár vonal, amely által nagyon negatív rezgéseket bocsátasz ki.
Falura nem költöznék, nagyon hiányozna a városias hangulat, az üzletek, a fények, de a kertes ház a mindenem. Néhány évig megadatott, amikor férjhez mentem, de aztán mi is lakótelepre költöztünk.
Ahogy mondog, kedves "csőrmester" :)), vidéken biztonságosabbnak tűnik az élet, nagyjából mindenki ismer mindenkit, így egy idegen feltűnése nem marad nyom nélkül. Viszont a természet - erdők, patakok -közelsége annyi veszélyforrást tartogat, hogy inkább távol tartom magam a kevésbé lakott, illetve a már emílitett falusias környezettől. Egy perc nyugtom nem lenne kisgyerekkel, ki tud-e szaladni az udvarból, esetleg átmászik a kerítésen, A nagyfiam ugyan az anyósomék házában cseperedett, de, miután együtt laktunk, mindig volt felnőtt a gyerek mellett, akár a házban, akár az udvaron.
Ebben a pillanatban azon gondolkodom, lehet-e a kedvemre tenni, vagy csak ez a nagyon zűrös világ zavar annyira, hogy a veszélyforrásokra figyelek. Valahogy régen olyan természetes volt, hogy mire kell vigyázni, nem féltem, hogy télen, a hóban, magassarkú csizmában elhasalok a gyerekkel a karomban,, én voltam az, aki a kicsik kezébe kést adott, inkább próbálják ki - persze a felügyeletem mellett -, milyen az, kenyeret vágni, semmint kíváncsiskodjanak, és baj legyen belőle, mindent megmutattam, mindenről beszélgettünk, semmi nem volt tabu.
Ha lenne unokám, és rám lenne bízva, biztosan ugyanúgy előjönne a biztonságérzet, és nem öltene egészségtelen mértéket a féltés.
De te, mint gyakorló nagyi, és itt többen is vagytok ebben a minőségetekben, jobban tudod, jobban tudjátok.
Köszi!
Iskolás volt a nagyfiam, amikor megszületett a "pici", a lelkére kötöttem, hogy iskolába menet szóljon fel a kaputelefonon, biztonságosan leért a lifttel. Egyetlenegyszer fordult előt, hogy elfelejtette, egy frászban voltam,
ott kellett hagynom az újszülött fiamat, hogy végigrohanjak a házon, nincs-e valami baj. Persze, nem történt semmi, de, amikor hazaért, nagyon leteremtettem. Egyrészt, mert liftbetyárok, sötét alakok akkoriban is meghúzhatták magukat a lépcsőházban, másrészt, mert a picit egyedül bezártam a lakásba, amit egyébként soha nem követtem el. Az egy dolog, hogy 10 alatt futottam a százat, de két gyerekekért aggódni, az valami rettenetes: hol a nagyfiú, mi van , ha éppen bukik a picim...rohantam mint akit üldöznek.
Ma már mosolygok az emlékeken, de az sem volt semmi, amikor a csúszós anorákban cipeltem magammal a bevásárláshoz a fiúkat, közért előtt kivettem őket a babakocsiból, és mentünk a dolgunkra, visszafelé, babakocsiba be, és minden üzlet előtt ugyanezt végig játszottuk. :)
A halálom, amikor a gyerekeket kint hagyják a szülők, nem egyszer megvártam, amíg előkerültek, és vigyáztam a picikre, na de nem is álltam meg szó nélkül, amikor végre megjelent az anyuka. Főleg a nők könnyelműsködnek.
A szülők alapfeladata a gyerek figyelmeztetése, miszerint soha, senkivel nem távozhat sehová, kivéve a család és a saját barátait, akkor is csak apa, anya értesítése után, és, ha megkapta az engedélyt.
És akkor eszembe jut a Kádár-rendszer egészségügye...hát, igen, van különbség, jelentős , az anno javára.
Egészségügy, oktatás, sport, kultúra, szociálpolitika, létbiztonság...ez már mind a múlté. És rohadtul nem becsültük. A magyaroknak az Orbán-félék kellettek, a szélhámosok, a karrierizmus kalandorai, a hatalomra éhes politikai analfabéták, a műveletlen akarnokok. És jöttek is, jönnek ma is. Ez lett a szép új világ, szocializmusból a fasizmusba.
A demokrácia felnőtteknek való játék, de hol vannak itt felnőttek?
Kovács Gergelyék nyíltan baloldali, illetve liberális elveket vallanak, s ezeket tettekre is váltják. Annak örülnek, hogy végre felkavarodott az állóvíz, de Magyart illetően várakozó álláspontot képviselnek, és semmilyen szinten nem képviseltették nmagukat a tüntetésen.
Nincs jogod számonkérni. Én az egész életemet a magam értékrendje szerint élem, és nem arra hegyezem az elmémet, hogy kit hibáztassak, hanem, hogy én miben és miként tudok pallérozódni. Ezt tartottam szem előtt akkor is, amikor családsegítőként voltam felelős minden döntésemért, akkor is, amikor publikum előtt mondtam el a gondolataimat, akkor is, amikor posztokat írtam a Nolblogon, És ehhez tartom magam ezen a felületen is.
Nyírfa
Plusz alkohol és gyógyszer.
Megáll az ész, Ezek az asztalra semmit le nem tevő percemberkék veszik a szájukra Krisztinát, aki hosszú évek óta bizonyítja emberi kiválóságát és politikai elkötelezettségét?
Momentumosok, menjetek a fenébe!
És a DK???
Ha nekem kellene választanom, akkor értékalapon Juhász Péternek adnék bizalmat. És nagyon úgy néz ki, hogy minden vonatkozásban Kovács Gergelyékre fogok voksolni.
Ó, nem kell őt indítani, megy magától is! :)))
Én legalább annyira szeretek a családommal, a néhány régi baráttal nagyokat dumcsizni mint egyedül lenni.
Zavarna, ha lépten-nyomon megállítanának, szívességeket kérnének. Hogy segítek, ha kell, természetes, takarítottam már a szomszédnál, amikor beteg volt, vásároltam azóta már elhunyt néninek, de menekülök, ha a nyakamra akarnak járni. :)
Én nem vagyok református - sem -, de helyettem is írtad, köszönöm!
Egyelőre nincs úton unoka, és, mintha nem is terveznék a fiúk. Ma már ugyan kitolódott a szülővé válás ideje, de azért csak múlnak az évek, és nem szeretnék lemaradni a babaillatról.
@szegfue: Abszolút igazad van, vidéken, mióta világ a világ , sokkal gyakorlatiasabbak a gyerekek, együtt nőnek fel a növényekkel, az állatokkal, ők nem a piacra szaladnak ki anyának egy kis petrezselyemért. Nem is tudom, miért jött elő ez a félelem, amikor odáig vagyok a természetért. Én hiszek abban, hogy mindig élünk, talán értek más életekben olyan élmények, amelyek a jelenidejű életemben nem tudatosodtak, de be-bevillannak pozitív vagy negatív érzésként, intuícióként.
Egyszer vigyáztam egy idős hölgyre, amíg a fia dolgozott. Falun született, és a gyermekkorára úgy emlékezett, hogy az övé volt a világ legnagyobb játszótere. Ameddig a szeme ellátott, minden erdő, minden rét, a föld minden darabkája az ő udvara volt. :)
Még nem megyek, de Edinát maximálisan megértem.
++++++++++
Eszembe nem jutna valakinek azt kívánni, hogy legyen bántalmazott gyermek , azért, hogy tapasztalja meg, miért is kívánod a halálbüntetést.
Elég korlátolt embernek fested le magad, van benned valami vad, nyers, majdnem azt mondtam, barbár vonal, amely által nagyon negatív rezgéseket bocsátasz ki.
Falura nem költöznék, nagyon hiányozna a városias hangulat, az üzletek, a fények, de a kertes ház a mindenem. Néhány évig megadatott, amikor férjhez mentem, de aztán mi is lakótelepre költöztünk.
Ahogy mondog, kedves "csőrmester" :)), vidéken biztonságosabbnak tűnik az élet, nagyjából mindenki ismer mindenkit, így egy idegen feltűnése nem marad nyom nélkül. Viszont a természet - erdők, patakok -közelsége annyi veszélyforrást tartogat, hogy inkább távol tartom magam a kevésbé lakott, illetve a már emílitett falusias környezettől. Egy perc nyugtom nem lenne kisgyerekkel, ki tud-e szaladni az udvarból, esetleg átmászik a kerítésen, A nagyfiam ugyan az anyósomék házában cseperedett, de, miután együtt laktunk, mindig volt felnőtt a gyerek mellett, akár a házban, akár az udvaron.
Ebben a pillanatban azon gondolkodom, lehet-e a kedvemre tenni, vagy csak ez a nagyon zűrös világ zavar annyira, hogy a veszélyforrásokra figyelek. Valahogy régen olyan természetes volt, hogy mire kell vigyázni, nem féltem, hogy télen, a hóban, magassarkú csizmában elhasalok a gyerekkel a karomban,, én voltam az, aki a kicsik kezébe kést adott, inkább próbálják ki - persze a felügyeletem mellett -, milyen az, kenyeret vágni, semmint kíváncsiskodjanak, és baj legyen belőle, mindent megmutattam, mindenről beszélgettünk, semmi nem volt tabu.
Ha lenne unokám, és rám lenne bízva, biztosan ugyanúgy előjönne a biztonságérzet, és nem öltene egészségtelen mértéket a féltés.
De te, mint gyakorló nagyi, és itt többen is vagytok ebben a minőségetekben, jobban tudod, jobban tudjátok.
Nem lennék a gyereked.
Köszi!
Iskolás volt a nagyfiam, amikor megszületett a "pici", a lelkére kötöttem, hogy iskolába menet szóljon fel a kaputelefonon, biztonságosan leért a lifttel. Egyetlenegyszer fordult előt, hogy elfelejtette, egy frászban voltam,
ott kellett hagynom az újszülött fiamat, hogy végigrohanjak a házon, nincs-e valami baj. Persze, nem történt semmi, de, amikor hazaért, nagyon leteremtettem. Egyrészt, mert liftbetyárok, sötét alakok akkoriban is meghúzhatták magukat a lépcsőházban, másrészt, mert a picit egyedül bezártam a lakásba, amit egyébként soha nem követtem el. Az egy dolog, hogy 10 alatt futottam a százat, de két gyerekekért aggódni, az valami rettenetes: hol a nagyfiú, mi van , ha éppen bukik a picim...rohantam mint akit üldöznek.
Ma már mosolygok az emlékeken, de az sem volt semmi, amikor a csúszós anorákban cipeltem magammal a bevásárláshoz a fiúkat, közért előtt kivettem őket a babakocsiból, és mentünk a dolgunkra, visszafelé, babakocsiba be, és minden üzlet előtt ugyanezt végig játszottuk. :)
A halálom, amikor a gyerekeket kint hagyják a szülők, nem egyszer megvártam, amíg előkerültek, és vigyáztam a picikre, na de nem is álltam meg szó nélkül, amikor végre megjelent az anyuka. Főleg a nők könnyelműsködnek.
És mi van Tompikával, NER-esek? Börtön helyett Brüsszel?
Hihetetlen, hogy még senki nem hajított ki titeket a Parlamentből.
Egészségügy, oktatás, sport, kultúra, szociálpolitika, létbiztonság...ez már mind a múlté. És rohadtul nem becsültük. A magyaroknak az Orbán-félék kellettek, a szélhámosok, a karrierizmus kalandorai, a hatalomra éhes politikai analfabéták, a műveletlen akarnokok. És jöttek is, jönnek ma is. Ez lett a szép új világ, szocializmusból a fasizmusba.
A demokrácia felnőtteknek való játék, de hol vannak itt felnőttek?
Nincs jogod számonkérni. Én az egész életemet a magam értékrendje szerint élem, és nem arra hegyezem az elmémet, hogy kit hibáztassak, hanem, hogy én miben és miként tudok pallérozódni. Ezt tartottam szem előtt akkor is, amikor családsegítőként voltam felelős minden döntésemért, akkor is, amikor publikum előtt mondtam el a gondolataimat, akkor is, amikor posztokat írtam a Nolblogon, És ehhez tartom magam ezen a felületen is.