movieaddicts

Anna kritika

A történet rémismerős: Annát, a család- és jövő nélküli fiatal és gyönyörű lányt beszervezni a titkosrendőrség, hogy bérgyilkos feladatokat lásson el.

Fehér éjszakák kritika

Akinek tetszett az Örökség, annak a Fehér éjszakák is fog.

Pókember: Idegenben kritika

Egy szó, mint a száz a Pókember: Idegenben egy jó kis film lett, aminek hatalmas szíve van.

A kis kedvencek titkos élete 2. kritika

Egy egyszerű történet, egyszerűen végig vezetve, egyszerű, de aranyos karakterekkel.

Yesterday kritika

Danny Boyle (28 nappal később, Napfény, Gettómilliomos) legújabb rendezése egy olyan alternatív világba vezet minket, ahol egy, a legjobb esetben is csak középszerűnek nevezhető énekes learathatja a The Beatles babérjait.

Rocketman kritika

Az első dolog amibe eszembe jutott a Rocketman megtekintése után, hogy Taron Egerton beírta magát a filmtörténelembe, végérvényesen, visszavonhatatlanul.

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány kritika

Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című film az előzetes ismeretek ellenére nagyon izgalmas, és egyre jobban megrázó, ahogy megismerjük gyilkosságok részleteit.

Fájdalom és dicsőség kritika

Szerves részt alkot a rendező szervi állapota, innen a fájdalom szegmens: töredelmesen bemutat és részben magyaráz is testi panaszokat.

Pokémon: Pikachu, a detektív kritika

A színészek szempontjából Ryan Reynolds hozta a tőle elvártakat mind a hangjával (bár szinkronosan ez nem érezhető), mind az utolsó percekben a jelenlétével. Utóbbi viszont mégis kicsit furcsa volt, mivel a kis korkülönbség miatt inkább Tim egyik barátjának, mint apjának tűnt.

Csaló csajok kritika

Egy csajos vígjátékról beszélünk, ami nem okoz akkora meglepetéseket, de azért készüljünk fel arra, hogy lehetséges, hogy a legrosszabb szóviccekkel találjuk majd szembe magunkat.

John Wick: 3. felvonás: Parabellum kritika

Technikailag semmi kivetni való nincs, az operatőri munka és a vágás is profi, ahogyan az elvárható, mindemellett még a zenei aláfestés is működik minden egyes jelenetnél.

Brightburn - A lángoló fiú kritika

A Brightburn - A lángoló fiú történetének alapfelvetése olyan, mint egy beszívott tudatállapot manifesztációja: Superman közismert eredettörténete kifordítva, a szuperképességekkel és kvázi sebezhetetlenséggel bíró gyermek abszolút gonoszként való ábrázolása.

Hotel Mumbai kritika

A Hotel Mumbai tehát hiteles betekintést ad az egykori tv- és hangfelvételek bemutatásával.

A gyászoló asszony átka kritika

A legeslegnagyobb baj az atmoszféra totális hiánya.

Egy nő fogságban kritika

Kiemelkedő és fontos alkotás lett Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című dokumentumfilmje, amellyel egy olyan súlyos, elhallgatott társadalmi problémára hívja fel a figyelmünket, ami jelenleg szinte egyáltalán nincs benne a köztudatba.

Csodapark kritika

„A szimbólum egy fogalmat megjelenítő alak, tárgy, jel vagy jelsorozat.

Hellboy kritika

Ez a Hellboy egy igazi B-film lett, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Kedvencek temetője kritika

A kivitelezés több mint korrekt: az operatőri munka kifinomult, kellően sötét és hideg, a hanghatások is hatásosak, ahogyan a három felnőtt színész munkájára sem lehet sok panasz (Jason Clarke, Amy Seimetz, John Lithgow), csak hát tényleg az van, hogy az utolsó 20 percet már nem lehet megállni röhögés nélkül, bármennyire is...

Dumplin' - Így kerek az élet kritika

Egy szó, mint száz, a film egy igazi girl power, a testkép zavarral küzdőknek, a magukat különcnek gondolóknak, az önbizalom hiányosoknak, a meg nem értett anyáknak, és lányaiknak.

A királynő kutyája kritika

Mit lehet kezdeni azzal a filmmel, ami elvileg kisgyerekeknek szól, de a tele van olyan és hasonló jelenetekkel, amelyikben például Erzsébet királynő kedvenc kis kotorékebe ágyékon harapja Donald Trumpot?

Colette kritika

Mindent összevetve a filmet érdemes megnézni, mert az ember elgondolkozhat olyan kérdéseken, minthogy: hol végződöm én, és hol kezdődik Ő; hogyan formálhat át egy erőteljes kapcsolat; és hogyan fordíthatom a javamra azokat a nem mindig pozitív tapasztalatokat, amik érnek.

Dumbó kritika

Kivitelezése ugyan pazar és látványos, a zenét talán egy Burton-film esetében el se kell mondanom, hogy ki szerezte, a színészek pedig hozzák a kötelezőt, még ha Danny DeVito porondmesterén kívül mindenki más egydimenziós sablonfigura.

Elrabolt világ kritika

Összességében tehát a legjobb, ha úgy fogalmazok, hogy az Elrabolt világ annyira elrabolt volt, hogy elrabolta az én két órámat is.

Mi kritika

A Mi című film hangulata azonban még így is hátborzongató és könnyed egyszerre, vagyis tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani a legtöbb néző számára.

Családi bunyó kritika

Családi vígjátékként az elnagyolt happy end sem maradhat el, amiben minden szupi-szuper, azonban a film minden hibája ellenére rendelkezik szívvel, így még ez sem zavaró, sőt el is várható.

Apró mesék kritika

A Szász Attila – Köbli Norbert szerzőpáros az Örök tél és a Félvilág után ismét filmet forgatott, Apró mesék címmel.

Marvel Kapitány kritika

Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen fontos és érdekes karakter filmjét fogják elrontani, ami azért is dühítő, mert a Végjátékban fontos szerepe lehet majd Carol Denversnek.

Heavy túra kritika

A Heavy Túra egy nagyon egyedi ékkő a XXI.

Dermesztő hajsza kritika

Remake hátán remake, egyik a kedvencünk, a másikat már el is felejtettük, a harmadikba pedig bele se merünk gondolni, hogy vajon miért is készülhetett.

Így neveld a sárkányodat 3. kritika

A nagyszerű vizuális megvalósítás mellett, ami nagyon el lett találva az a karakterek jellemfejlődése, ahogy a gyerekből felnőtté váltak – Fogatlan is – annak minden előnyével és hátrányával.