movieaddicts

Fekete Párduc kritika

Nem a Fekete Párduc ez az első, afroamerikai főszereplővel készült szuperhős-képregény alapján készült film, bár ekkora költségvetéssel egyik sem büszkélkedhetett.

Az útvesztő: Halálkúra kritika

Bajban voltam, amikor az Útvesztő: Halálkúra kritikáját írtam, mert a sorozattal csak filmformában találkoztam, és eddig nem sikerült közös nevezőre jutnom vele.

Manifesztum kritika

Julian Rosefeldt 130 perces videó installációja alapján összeállított 90 perces filmváltozata, a Manifesztum, a Sundance filmfesztiválon debütált először 2017-ben.

A Babadook kritika

Hogy 2018-ban, a torrent és az online streaming korában mi értelme van egy négy (!) éves horrorfilmet bemutatni, azt sajnos nem tudom, de szerencsére nem is nekem kell ezzel foglalkoznom.

Fantomszál kritika

A Fantomszál méltó befejezése egy életműnek, hiszen benne van minden, ami az alkotás, a művészi lét, és a magánélet egyensúlyának vagy épp kaotikus összképének bemutatása.

Én, Tonya kritika

Az Én, Tonya című filmet mindenesetre látni kell, mert amellett, hogy fontos problémákkal foglalkozik, még hitelesen szórakoztat is.

A hentes, a kurva és a félszemű kritika

Atmoszféra teremtésben viszont verhetetlen Szász János filmje.

Szeretet nélkül kritika

Szeretet nélkül nem lehet élni.

A világ összes pénze kritika

Ridley Scott (Alien: Covenant, Mentőexpedíció, Amerikai gengszter) legújabb filmje – A világ összes pénze – már azelőtt nagy nyilvánosságot kapott mielőtt bemutatták volna.

A Babadook nyereményjáték

Hamarosan a mozikban A Babadook című ausztrál pszicho-horror-dráma, mely az elsőfilmes Jennifer Kent alkotása, amely a kultikus Sundance Filmfesztivál versenyszekciójában debütált, majd körbeutazta a világot és az összes jelentős horror/fantasy filmfesztiválon

A legsötétebb óra kritika

„Uraim, Önöknek választania kellett a szégyen és a háború között.

Gengszterzsaruk kritika

Az összképet csak enyhén ragyogja be, hogy legalább igyekszik.

Doktor Knock kritika

Rettentő kíváncsi vagyok, hogy a forgatókönyvíró és rendező Lorraine Levy fejében milyen kép él a filmjéről, mert számomra teljesen abszurd, hogyan sülhetett el ilyen rosszul ez az amúgy teljesen egyszerű, bohókás francia film.

Három óriásplakát Ebbing határában kritika

Az író, rendező Martin McDonagh nem gyakran vág neki egy-egy forgatásnak, az elmúlt tíz évben három filmet tett le az asztalra a most tárgyalt darabjával együttvéve, viszont számomra nincs még egy ilyen filmes géniusz, akinek filmjeire ne érné meg akármennyit várni.

Kutyák és titkok kritika

A Kutyák és titkok-nak persze megvannak a maga erényei is.

Loving Vincent kritika

Jól dönt az, aki jegyet vált rá, és beül, hogy megnézze.

Bright kritika

Tény, hogy Hollywood sosem a progresszivitásáról volt híres, hanem arról, hogy remekül tudott meglovagolni különböző trendeket.

Floridai álom kritika

A Floridai álom az egyik legszebb és legfájdalmasabb film, amit valaha láttam.

The Commuter - Nincs kiszállás kritika

Sajnos az alakítások sem mentik meg a filmet, pedig Collet-Serra filmjeiben jó színészekből eddig sem volt hiány. Vannak most is, de alig erőltetik meg magukat. Szegény Sam Neill-nek jut három egész jelenet. Pedig a kezdeti, feszültséggel teli vonatos jelenetek hagytak volna teret a színészi játékra, úgy tűnik igény az nem volt rá....

Fortunata kritika

Válni nehéz.

Kicsinyítés kritika

Alexander Payne (Nebraska, Utódok, Kerülőutak) rendezőként már évek óta ott tart, hogy bármi, amit leforgat, az esélyes lesz valamilyen kategóriában az éppen aktuális Oscar-díjátadón.

Elit játszma kritika

A filmesek közül sokan sokan szeretik kipróbálni magukat rendezőként is.

A vendégek kritika

Emberi tragédiákat láthatunk mindenhol, maguk a történések rendkívül nyomasztóak.

2017 legjobb filmjei - 2. rész

A 2017-es év ismét egy izgalmas év volt a filmrajongók számára.

2017 legjobb filmjei - 1. rész

A 2017-es év ismét egy izgalmas év volt a filmrajongók számára.

2017 legjobb művészfilmjei

Vajon melyik volt 2017 legtöbbek által várt filmje?

Bőrpofa kritika

A végére pedig térjünk ki az X-kategóriás besorolásra, amit egyszerűen nem értek, mert oké, kellően véres, de egyáltalán nem brutálisabb, mint elődjei.

Az igazi csoda kritika

Talán én vagyok az egyetlen, aki egy-egy filmnél elfelejti azt a szabályt, hogy ne nézze meg az előzetesét.

Jumanji - Vár a dzsungel kritika

Az 1995-ös Jumanji talán sokak számára, maradandó gyerekkori emlék lehet a ˇ90-es évek filmkínálatából.

A legnagyobb showman kritika

A legnagyobb showman minden erénye ellenére nagyon megosztó lesz mind a kritikusok, mind pedig a nézők körében, mivel egyszerre klasszikus és modern, vidám és szomorú, szívmelengető és szívfacsaró, profi és egy kicsit suta.