Még mindig nem tudni, miért jó panelban lakni

Csúnyák, szűkek, egyformák. És mégis, aki lakott panelházban, azt elönti néha a nosztalgia. A panelok múltjáról, jelenéről és jövőjéről rendeztek kiállítást Debrecenben Életem első 14 évét egy panelházban töltöttem, de ezt már egyszer elmondtam. Az élmény még mindig élénk, azóta egy fővárosi kollégium, bérház, szuterén, garzon, új építésű vagy nagypolgári lakás sem írta felül, hogy a gyerekkorom meghatározó részét egy olyan közegben éltem le, ahol minden ház szinte ugyanúgy nézett ki, ugyanabból a gyárból szedték ki a darabjait, ugyanolyan volt a beosztása, az elején még a tapétái és a padlószőnyegei is ugyanazok voltak. Aztán ahogy teltek az évek, a lakások, mint ismeretlen tenyészgombák a mikroszkóp alatt, elkezdtek egymástól függetlenül formálódni: a padlószőnyegeket összecsikkezték, a tapétát lekaparták, az erkélyt beépítették, a furnérlemezes bútorokat IKEA-sra cserélték, jöttek a tévék, házimozik, számítógépek, lapostévék, konyhagépek, új terek alakultak ki, új felállásban és...