Nagyon könnyen manipulálnak minket a videojáték-készítők, hogy még több pénzt húzzanak ki a zsebünkből

Az elmúlt hónapok kötelező jellegű otthonléte nem csak a gémereknek kedvezett, a kiadóknak sem lehet okuk a panaszra.

Manapság attól hangos a média, hogy mekkorát kaszált az online világ a koronavírus-járványon. Gombamód teremtek elő a semmiből a videokonferenciát lehetővé tevő platformok, egyik a másik után. Vállalkozások tömegei tették parkolópályára hagyományos kereskedelmi csatornáikat, hogy digitális vásárlások révén teremtsék elő profitjukat. És persze a netes játékok iránti kereslet is megugrott, és ezt nemcsak mondjuk a Lvbet belépés számainak növekedésén láthatjuk, hanem az e-szerencsejátékok mellett a klasszikus videojátékok népszerűségének felívelésén is. Habár egyesek szerint az utóbbi kettő nem is áll olyan messze egymástól.

A videojátékok fejlesztői és/vagy kiadói a profitjukat első sorban a kész szoftverek eladásából szerzik, ez tiszta sor. Ám van egy másik fontos bevételi forrásuk is, mely az elmúlt években szinte kötelező elemeivé váltak a szórakoztató programoknak: a mikrotranzakciók. Ezek olyan vásárlások, melyeknek összege lényegesen kisebb egy teljes játék áránál, ám nem is kapunk érte egy kész szoftvert, csak különböző, játékon belüli extra tartalmakat.

Bónusz tartalmak

Ezek a mikrotranzakciós modellek sokfélék lehetnek. Az egyik jellegzetes fajtája, mikor a történet kiegészítését szolgáló extra pályákat, küldetéseket tesz elérhetővé a készítő a játékosok számára egy bizonyos összegért. Manapság sajnos sokszor előfordul, hogy egyes programok – a fejlesztők állításával ellentétben – nem teljesen kész állapotban jelennek meg, és az egyébként bónuszként hirdetett fizetős tartalmak valójában nem adalékai a történetnek, hanem szerves részei annak, így ha valaki kíváncsi a teljes sztorira, kénytelen megvásárolni az egyébként opcionális bővítéseket. Ezek az extra tartalmak nem összetévesztendők a teljes értékű kiegészítőkkel, amelyek bár a főjátékba beépülve, de egy totálisan új történetet kínálnak a felhasználónak. Ilyen például a The Witcher harmadik részéhez készült Blood and Wine című bővítmény a maga húsz órás játékidejével, mely egy teljesen új országba kalauzolja el a játékost. De bőven van példa a másik oldalra is, elég csak az Electronic Arts (EA) által kiadott The Sims sorozatra gondolni, ahol a számozott címek megjelenésével egyre kevesebb tartalom került bele a főjátékba, és egyre több olyan kiegészítő született hozzá, melynek illett volna benne lennie már az alapjátékban is.

Loot box-ok, kis szerencsejáték a játékon belül

És ha már az EA-nél tartunk, érdemes megemlíteni a mikrotranzakciók másik fajtáját, melyben az említett vállalat által kiadott játékok fekete övesnek számítanak: a loot box-okat. Ezek a zsákbamacskaszerű digitális képződmények – néhány, beetetést szolgáló ingyenes alkalmon kívül – természetesen pénzbe kerülnek, de a játékos, mikor megveszi ezeket a dobozokat, nem tudja, azok mit rejtenek, egészen addig, amíg ki nem nyitja őket. Sokan emiatt az aspektusa miatt egyenesen szerencsejátéknak tekintik a loot box-okat, mert a kiváltott fiziológiai reakciók szempontjából ugyanúgy működnek, akár egy félkarú rabló. Ezt egyébként a pszichológiában úgy hívják, hogy változó arányú megerősítés. Függőség is kialakulhat ezeknek a loot box-oknak köszönhetően, ez többnyire a fiatalok körében fordul elő.

Ezen dobozok miatt több komoly botrány is volt az elmúlt években, az egyik legemlékezetesebb pont a már emlegetett EA-hez kötődik. Mikor a cég 2017-ben kiadta a Star Wars Battlefront című kompetitív lövölde második részét, az hemzsegett a loot box vásárlási lehetőségtől, ám ezekből a dobozokból nemcsak kozmetikai elemek potyoghattak, hanem olyan fegyverek és képességek is, melyekkel egy felhasználó komoly előnyt szerezhetett a többiekkel szemben. Egy olyan online játék esetében pedig, aminek a célja a többi játékos legyőzése, finoman szólva sem elegáns egy úgynevezett pay-to-win rendszer alkalmazása. A népharag miatt aztán az EA kénytelen volt megszabadulni ezektől a győzelmi esélyt nagyban megnövelő dobozoktól, és engesztelésül azóta is ingyen adja a már korábban említett, a játékhoz időről időre megjelenő bónusz tartalmakat.

Season pass-ok

További eszköz egy készítő számára, hogy plusz pénzt húzzon ki a vásárló zsebéből, ha úgynevezett season pass-okat vezet be. Ezeknek a tartalma mindig nyilvános, így a játékos eldöntheti, hogy áldoz-e rá. A season pass-ok jellemzője, hogy nemcsak egy, hanem egy egész csokor bónusz tartalomhoz juthat általuk az ember, általában olcsóbban, mint ha külön-külön szerezné be őket. Ezekben a csomagokban játéktól függően lehetnek kozmetikai elemek, mint mondjuk a Call of Duty Warzone esetében, esetleg bónusz pályák és küldetések, de akár teljes kiegészítők is, mint az Assassin’s Creed Odyssey című játéknál, ahol a season pass magában foglalja mindkét, a játékhoz megjelent, összesen közel húsz óra tartalmat ígérő bővítményt.

Kép: Pixabay