Horváth Klaudia okleveles közgazdász sorsfordító története. A fiatal gazdasági szakember mosolyogva meséli, hogy tanulmányai kezdetén igyekezett elkerülni a pénzügyek világát, mivel meggyűlt a baja a matematikával. E témáról is sokat beszélgetett édesapjával, akit úgy emleget, mint motiváló, tanulásra sarkalló példaképet. Ezért is különösen fájdalmas, hogy még általános iskolás volt, amikor örökre el kellett búcsúzniuk egymástól.
Forrás:
szemlelek.blog.hu
Feltöltő: RonaGyuri
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
látszólag apróság, odavetett megjegyzés, de sokkal több van benne
A szemlelek.blog érdekes és tanulságos postban számol be Horváth Klaudia okleveles közgazdász sorsfordító történetéről. Hic & nunc nem a cikk szándékolt vonatkozásaival foglalkozom csupán 2 félmondatával, azt is kiragadva a contextusából, általános értelemben vizsgálom.
Egyfelől; „A fiatal gazdasági szakember mosolyogva meséli, hogy tanulmányai kezdetén igyekezett elkerülni a pénzügyek világát, mivel meggyűlt a baja a matematikával”. Ami sajnálatosan igaz dolgot fogalmaz meg: tisztelet a nem túl népes ellenpéldának, de ez igaz a közgazdászok nagy részre. Épp ma reggel foglalkoztam a Corvinus rektor ünnepi beszédével, ami szintén erről árulkodik.
Ennél is sarkalatosabb a postról beszámoló index.hu által kiemelt félmondat: „Jöhet-e valami jó a „sötét” Borsodból?”! A kérdés manapság igencsak jogos, hisz a szuperceleb majmok (Majka, meg az Eddás) szinte pozitív példák a közéleti luvnyák sötét áradatához képest Pelcznétől, Novákon át a (i)gazságügyér Jucus-ig