Most, hogy ismerőseink sorra licitálnak egymásra a közösségi médiában posztolt horror-hőmérsékleteket mérő autókijelzők tekintetében, nehéz lenne elodázni a klímaváltozás jelentőségét. Márpedig a mai napig igen széles skálán mozognak a jelenségre leadott érzelmi reakciók. 

Gandhit állítólag egyszer megkérdezték, hogy India eléri-e valaha Nagy-Britannia fejlettségi színvonalát. A bölcs annyit mondott, hogy Anglia felemelkedése a bolygó forrásainak a felét igényelte, ennyi forrás kéne Indiának is – emlegeti a Telex.hu.

Csak együtt sikerülhet! Mi kell ahhoz, hogy kordában tartsuk a klímaváltozást?

Fotó: 123RF.com

A klímaprobléma is valami hasonló helyzetről árulkodik, sok, úgynevezett átbillentési pont létezik. A globális földrendszer közben maga is változik, például az üvegházhatású gázok miatt, de vannak olyan rendszerelemek, amelyek hirtelen átbillenhetnek. Ilyenek a korallgátak, az alpesi gleccserek, az északi jeges tengerek, a grönlandi jég, a nyugat-antarktiszi jégréteg, a tundra.

Minél több átbillenési pontot veszítünk el, annál gyorsabb lesz az öngerjesztő melegedési folyamat, sajnos még akkor is, ha amúgy be tudjuk tartani a párizsi klímaegyezmény céljait.

Viszont, ha nem tartjuk be, akkor tényleg hamar jöhet a „game over”, mert újabb és újabb rendszerelemek kerülnek veszélybe, az amazonasi esőerdők, az északi erdők, a Száhel-övezet problémái fokozódnak, az északi féltekén még az ősfagy, vagyis a permafroszt is eltűnhet, ami sok metán felszabadításával járna.

Ráadásul, ahogy a tudósok megpróbálták pontosabban értékelni az átbillentési pontok kockázatát, egyre alacsonyabb hőmérsékleten jött ki a nagy baj, a Kampec Dolores.

A másik probléma az, hogy az átbillentési pontok között van egy nagyon kellemetlen kölcsönhatás is, vagyis ezek erősítik egymást. Könnyen elindulhat az ördögi kör. Tenni lehet ellene, csak minél később fékezünk, annál fájdalmasabb a fékre lépés, és persze valóban hatalmas összegekről, a GDP 1,5-20 százalékáról beszélünk.

Az élővilágban jelenleg egy új kihalási hullámot tapasztalunk. Az aktuális becslés szerint 50 ezer faj tűnik el a földről évente (különösen a nyitvatermők és a kétéltűek vannak rossz helyzetben), ami óriási szám, hiszen összesen 30 millió fajról tudunk. Ez a fogyási sebesség ezerszer gyorsabb, mint bármikor korábban, és akkor még nem is mi okoztuk. Igaz, a diverzitás vissza szokott állni, de ez időbe telik, nem egy-két generáció sztorija lenne, hanem minimum 3-5 millió évről van szó.

Ha emberekről beszélünk, akkor a menekültekkel kapcsolatban nem hangzik jól a „migránsozás”, vagyis a nem kellően empatikus megfogalmazás, de a biológiai migrációról nyíltabban elmondhatjuk, hogy káros. A globális felmelegedésnek ez is egy fontos következménye. A sáskák, a rágcsálók, a denevérek, a tigrisszúnyogok és sok más invazív faj komoly károkat jelentenek, parazitákat hoznak be, kinyírják a helyi élővilágot. Ráadásul új fertőzéseket terjesztenek, amelyek főleg a városokban nagyon veszélyesek, mert ahol nagy a népsűrűség, a kór is gyorsabban terjed.

Úrrá lesz-e az ember a fogyasztói társadalomból fakadó mohóságán, és képes lesz-e közösen dolgozni egy biztonságos bioszférán? – tette fel a kérdést Demetrovics Zsolt pszichológus, aki elsősorban a klímaváltozással kapcsolatos emberi viselkedéssel foglalkozott.

Az ökopszichológiáról is kiderült, hogy a teljes jelenséget egy rendszerként fogja fel. Könnyebb ugyan az egyéni cselekvést megragadni, de az identitási vagy állampolgársági alapon szerveződő közös cselekvési lehetőségek, amelyek a nagyobb csoportokra jellemzőek, sokkal hatékonyabbak.

A klímaváltozásra leadott különféle reakciók mélyebb elemzésér a Telex.hu cikkében olvashatják!

Forrás: Telex.hu 

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.