Hogyan válik közös kapcsolódási ponttá az imagináció?
Internetezés közben biztosan találkoztál már ezzel a szóval különböző témájú portálokon, ahol a közös kapcsolódási pont mindig a lélek, a lelki fejlődés, probléma megoldási módszerek voltak.
Mi van, ha a szív hangja...?
Mi van akkor, ha az agy és szív "hangja" tulajdonképpen egy helyről jön? Mi van, ha az egész csupán az elme hasadt játéka? Mi van, ha csupán azért tanítottak, szoktattak hozzá ehhez a kettősséghez, hogy nehezebb legyen az életünk és irányíthatóbbak legyünk ezáltal?
Mi az igazán fontos az életben? Agymenéseim 1.
Gyakran gondolkodom. Időnként talán túlzásba is viszem. Általában a legtöbb időmet az teszi ki, hogy magamat fejlesztem, agyalok, meditálok és fejlesztek, ötletelek. A tervem, hogy egyre több emberhez eljussanak azok a módszerek, ébresztő gondolatok, amivel egyszerűen és boldogan élhető ez a világ.
El akarom őt felejteni végleg, de nem megy...
Réges-régen azt gondoltam volna, hogy a legtöbb ember azzal küzd élete során, hogy bizonyos dolgokat megszerezzen és megtartson. Aztán rá kellett jönnöm, hogy rengeteg probléma adódik abból is, ha valamit nem tudunk elengedni, elfelejteni, feloldani. És itt most nem feltétlenül kapcsolatokra gondolok, hanem akár egy munka, egy érzés,...
Ikerlélek és lélektárs meditációval közelebb kerülhetsz a társadhoz?
Mit tehetsz azért, hogy közelebb kerüljetek?
Telepatikus kötődések és szoros kapcsolódások
Előző életedben találkoztál vele? Többször voltatok együtt, és most újra? Mintha egy lélek lettetek volna valamikor réges-régen? Érzed a rezdüléseit? Álmodtok egymásról? Nem tudsz másra figyelni, csak arra a másik személyre, akivel összetalálkoztál újra?