Ki lesz az autóipar Apple-je?

Néhány hete Svájcban kibéreltünk egy forgatáshoz egy Volkswagen Tiguant. Épp hatodszor vitt el minket valami járhatatlan hegyi útra, amit még a kecskék sem vállalnának be, ahelyett, hogy a főutakra terelt volna, amikor elkezdtem kurvaanyázni, és rájöttem, hogy mennyire szüksége van az autós piacnak egy Apple-szerű cégre. Aki rendbe teszi azt a kuplerájt, ami most a műszerfalon van. A Tiguan egy jól felszerelt modell volt, telerakták kapcsolókkal, funkciókkal, ezek viszont olyan ostobán voltak elrendezve, hogy egy nap alatt sem sikerült rájönnünk, melyik szolgáltatást hogyan tudjuk előhozni. Ha egyszer összepárosítottad a rendszert az iPhone-nal, már csak a telefon adatait volt hajlandó kijelezni a középkonzol, még akkor is, ha a telefont lecsatlakoztattuk és az autót újraindítottuk. Ilyenkor annyit üzent a gép, hogy nem találja a telefont. A menü külön kezelte a térképet és a navigációt, így hiába állítottad be az egyiken a célállomást, nem feltétlenül jelent az meg a másikon. És ha mégis: tök mindegy volt, hogy a leggyorsabb, legrövidebb vagy leggazdaságosabb útvonalat állítottad be, mindig ugyanazokon a senki által nem járt, vízmosásokkal és földutakkal tarkított hegyi hágókon vezetett át, amikor a környék tele volt rendesen kiépített főútvonalakkal. És egyébként is folyton olyan szolgáltatásokba botlottunk, amiket valószínűleg csak azért építettek be az autóba, hogy a funkciólistába még egy tételt fel lehessen írni, de ezek csak arra voltak jók, hogy a menü átláthatatlanabb, bonyolultabb legyen, pedig az elrendezés amúgy is béna volt. Mert az autóipar még mindig annál a specifikációpornónál tart, vagy épp most ér oda, ahol a mobilpiac tartott az iPhone megjelenése előtt. A boltok tele voltak több oldalnyi extralistát felvonultató telefonokkal, ezek viszont nem voltak semmire sem jók, mert egy egyszerű levélküldés is kivitelezhetetlen feladat volt. Már nem is emlékszünk, micsoda szarokkal volt tele a piac akkoriban, amik folyton csak hibaüzenetet küldtek, amikben képtelenség volt a leghétköznapibb szolgáltatásokat is beállítani, amik csak arra voltak jók, hogy valami felsővezető felvegye a 17 oldalnyira hizlalt extralistáért a bónuszt, csak épp arra nem gondolt senki, hogy egyszer majd emberek akarják használni a készülékeket, akik bele fognak gabalyodni az általuk létrehozott szörnybe. Aztán jött az iPhone, és azóta egészen máshogy néz ki ez a piac, minden gyártó átlátható, könnyen használható, szerethető telefonokat csinál. Ez a fókusz. És ezt hiányolom az autóiparból. Néhány gyártó azért jobban áll, a BMW iDrive-ja például tényleg sokkal használhatóbb, mint a legtöbb konkurense, de az iparág egésze épp kezd belegabalyodni a saját hálójába. Látszólag olyan szakemberek reszelgetik a rendszereket, akiknek annak idején még csak a fedélzeti számítógépekkel kellett dolgozniuk, és életük nagy kérdése az volt, hogy a pillanatnyi fogyasztás a tankolás óta megtett távolság után vagy előtt szerepeljen a lineáris, 8 tételes menüben. És ettől a felépítéstől, megközelítéstől azóta sem tudtak elszakadni, csak valaki leadott még nekik 1317 funkciót, ami nélkül nincs meg egy normális autó, például okvetlenül be kell rakni egy kis városi crossoverbe a gyorulásmérőt (Juke), meg a magasságjelzőt, aztán a régi iskola szerint elosztogatták mindezt a papírlapon rajzolt kis lineáris menüjükben, különösebb koncepció nélkül. Aztán csodálkoznak, amikor ez a Frankestein az autóvezető nyakába szakad, aki legszívesebben az egész számítógépet kihajítaná a francba, de anélkül már a rádiót sem tudja elindítani, mert mindent beintegráltak egyetlen kijelzőbe. Ami egyébként a legtöbbször egy ötven forintos vacak, olyasmi, amivel a számítástechnikában már tíz éve sem találkoztál, most meg mégis egy nyolcmilliós autó műszerfalának központi helyén terpeszkedik, mert maradt belőle egymillió legyártva, aztán el kellett sózni valahova, olcsón. A helyzet az elmúlt években nem javult, csak egyre jobban beleástuk magunkat a problémába. Előbb-utóbb valaminek változnia kell, mert aki ilyen kocsit vesz, az ismeri, milyen, amikor a GUI-készítők kinyalják a seggét, találkozott már okosmobillal, tablettel, vannak elvárásai és tapasztalatai is jó rendszerekkel. Szóval amikor majd a klímahőmérsékletet akarja beállítani, de ehelyett elárulja az átlagos bagdadi szélsebességet a rendszer, a vezető fellázad, és elkezdi követelni, hogy a sokmilliós autó legalább annyira legyen értelmes és használható, mint egy ötvenezres mobil a zsebében. Én már itt tartok. Veletek mi van?