Este van, este van… Alkoholtilalom a belvárosban

Felrántottam volna a hűtőajtót, de azt egy vékony lánc nem engedte. – Elvileg nem adhatok 10 után szeszesitalt. Mi kelleme? – Két sör. – Oké, tartsd a szatyrod – mondta a boltos. Odalépett és a vöröskáposzta mellé csúsztatta. Két citromos, a tékából kivett esti film mellé. Na, ehhez kellett lakatot pattintani. Túl érzékeny vagyok arra, hogy minek nem kellene megtörténnie, állítom: rossz érzés megszegni a 10 óra utáni alkoholtilalmat egy belvárosi sarki éjjelnappaliban, és béna is. A kereskedő szerint a tilalom csak arra jó, hogy velük kicsesszenek, de megoldják valahogy. Korábban sem ebben az üzletben szerezték be az italt az éjszakába járók, nem fetrengtek itt se egyetemisták, se hajléktalanok. Pitiáner dolog csalóvá tenni az embert egy 2%-os sörért. Nem a jó szándékot hiányolom én az önkormányzatnál, hanem a realitásérzéket. Gondolkodhattak volna a 10 óra utáni alkoholárusítás megtiltásakor azon is, hogyan fogják ezt betartatni és mit érnek el vele. Mert a gyakorlat azt mutatja, hogy így semmit. Érthetetlen ez a turistának, a boltosnak és annak is, aki későn ér haza. A partizó tizenévesek meg továbbra 10 óra előtt veszik meg a boltban az olcsó piát, megisszák az utcán, a diszkóban meg csak rátöltögetnek. Aztán hajnalban az egészet a házunk falára vizelik.