„Mi, magyarok, egészen páratlan teljesítményt nyújtunk a sport terén. Az olimpiai örökranglistán a fantasztikus kilencedik hely a miénk, ami összevetve lélekszámunkkal és anyagi lehetőségeinkkel, szinte felfoghatatlan” – kezdi írását a Magyar Hírlap publicistája.
Forrás:
24.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Találó mondatok. Viszont itt nem szabad megállni csupán annál a tizen-néhány játékosnál, akik szaladgálnak a pályán, a szálak ennél sokkal messzebbre vezetnek. Azok legalább dolgoznak valamit, edzenek, játék közben megsérülnek, van aki "kiköpi a tüdejét", de mit csinál a többi, akik ugyanúgy királyi módon élnek, és valóban "teljesítmény nélkül" parazita módon csüngve a játékosok nyakában.
A pályán szaladgáló focista a hierarchia legalsó fokán áll!!!
Ezt találom a legnagyobb bajnak! Éppen ezért vall naivitásra, mindent a pályára lépő néhány ember nyakába varrni.
Kemény Dénes pl. egy egy mérkőzésre készülve, éjszakákat elemezte az ellenfél játékát, minden mozzanatot másodpercre lebontva, megállított képekkel. Ennek szellemében készítette fel csapatát. stb. stb.
Sebes Gusztáv pl. arra is figyelt, kik kerüljenek egy szállodai szobába, akik a legjobban kijönnek egymással. Apróságok ezrei, ami mind összefüggésbe hozhatóak a jó szerepléssel.
Az emberek kiválogatását már nem is említem, az annyira egyértelmű.
Attól a csapattól kaptunk ki 8:1 -re, akiket Észtország megszorított 2:2 -re.
Mi van a háttérben? Esetleg Csányi bosszúja az uzsorázásért??? Mert azt már régen tudjuk, hogy az emberek reménye nem számít semmit, a nemzeti öntudat meg még kevésbé.