Orbán már aligha szabadul attól a rá pompásan illő becsmérlő minősítéstől, amellyel hat éve óvta Európát Putyin elszaporodó pincsijeitől, tehát az új orosz veszélyt lebecsülőktől, holott azok egyike sem kötötte meg „az évszázad üzletét" a Kreml urával.
(...)
Már a Nabucco-vezeték körüli vita és Moszkva manőverezése is jelezte, hogy az egykori szovjet határokon túli, a hajdani kelet-európai érdekszférában gondolkodó rámenős putyini stratégia kulcsfegyvere az energetikai ráutaltság az oroszokra. Különben miért tettek meg mindent az alternatív ellátások ellehetetlenítésére? S minél kisebb, gazdaságilag gyengébb egy ország, annál jobb esély volt és marad a megzsarolására, az örmények, ukránok a megmondhatói. De fogalmazhatunk úgy is, minél kecsegtetőbbnek tűnik ma egy moszkvai ajánlat, annál kockázatosabb lehet holnap a kiszolgáltatottság. Komédiába illő volt a héten a jobboldali lap vezércikkírója, aki három éve belenézett Putyin szemébe és azt látta meg benne, hogy a legjobbat akarja nemcsak a saját hazájának, hanem a miénknek is. Ekkora naivitással utoljára ifjabbik Bush nézett (első találkozójukon) orosz elnökkollégája szemébe és „megbízhatónak" látta: hetekig kacagott ezen az amerikai közélet, s amikor republikánus elnökjelölt lett, McCain szenátor sietett közölni, hogy ő „három dolgot látott Putyin szemében: egy K-t, egy G-t és egy B-t".
Avar János írása a Vasárnapi Hírekben >>>
Majd rájöttök, ha a bevándorlások miatt, valamiféle határátlépési korlátozásokat vezetnek be, vagy gazdasági stopot. És most ők építik fel az elektromos határzárat.