Tóth Ilona történetét a Bors hozta le, aki gyanútlanul ment ki a postáshoz, aki egy vadidegennel állított be hozzá.
A postás közölte vele: nem kaphatja meg a levelet, csak egy látó tanú jelenlétében, akiről ő már gondoskodott is.
"Negyven éve vagyok vak, de még soha nem éreztem magam ennyire megbélyegezve emiatt"
– mondta a Borsnak felháborodottan az asszony. Felhívták a céget, ahol közölték velük, hogy a vakokat és gyengénlátókat ezentúl az analfabétákkal veszik egy kalap alá.
Országos szinten megközelítőleg hetvenezer embert érint a probléma, sokan Ilonához hasonlóan megalázónak tartják az eljárást.
A lap megkereste a Postát is, ahol azt válaszolták, hogy:
"A szabályszerű kézbesítéshez ugyanis nem csak a névaláírás, hanem az is szükséges, hogy a címzett meggyőződjön arról, hogy milyen azonosítószámú küldemény, milyen dátummal történő átvételét ismeri el aláírásával. Ehhez szükséges egy független – nem postás – tanú."
Új hozzászólás