Konok Péter: Innen nem mész el, mindjárt jönnek a többiek

Ez a mondat szimbolikus, jelmondat is lehetne, házfalakon, emeletnyi betűkkel, kék óriásplakátokon, vagy pirosakon, tökmindegy. Innen nem mész el, mert mi mondjuk meg, ki jöhet, ki mehet; innen nem mész el, mert itt kell élned, halnod, tetszésünk szerint. Senki vagy nekünk. Egy húsdarab vagy; vonzó húsdarab, de azért ne bízd el magad! Emberi erőforrás vagy nekünk, látunk benned fantáziát. A saját fantáziáinkat. Alattvaló vagy, akit magunk alá gyűrünk, egyszer, kétszer, ahányszor éppen kedvünk tartja. Ismerős, bejáratott sebhelyek a nyakadon. A szemfogaink tépték. Most aludj. Ne félj, holnap is kelleni fogsz. Vagyunk egy páran. Tesztoszterontól, izomerőtől huhogó, uszodányi hatalomtól megittasodott kicsinyek. Országnyi hatalomtól dölyfülő hatalmasok. Minden méretben: mi vagyunk. Szocializmusról szónokoló régi aljasok, ott integetve fölötted a dísztribünökön. Istenről, hazáról, családról papoló új perverzek. Földeket lekerítők, gyárakat síbolók, pártokat gründolók,...