Így vagyunk szuverének

Néhány nap leforgása alatt három olyan hír jelent meg a magyar nyilvánosságban, amelyek, ha egymás mellé rakjuk őket, egész pontos képet rajzolnak elénk a magyar szuverenitás mibenlétéről és korlátairól. Egyrészt az állami szuverenitásvédelem (ha úgy vesszük, a magyar függetlenség) legfőbb hivatali őre – előéletét tekintve szorgos pártmunkás; akinek erről esetleg a Rákosi-korszak jutna eszébe, gondoljon inkább a Novák Katalin üdvözlésére a fagyos pusztába kivezényelt kispajtásokra, és tegye föl magának a kérdést: előre mentünk az 50-es évek óta, netán hátra, vagy inkább sehova – hosszas kormányzati tagadás és mellébeszélés után csak kibökte, hogy az új nem-hatóság bizony az idegenszívű sajtó megrendszabályozásával is foglalkozni akar. Másrészt kiderült, hogy az elvben a kormánytól markánsan független, a gyakorlatban azonban kormánypárti influenszerkeltetőként működő Megafonnál – amely társintézményeivel együtt az elmúlt években mintegy 8 milliárdot költött arra, hogy az általa...