Először bénító a lelket megülő fájdalom, aztán felülkerekedik a tettvágy, ha arról értesülünk, valaki a környezetünkben súlyos kórral küzd. Lehet-e segíteni? Ha a megoldás költséges, nyilvánosság elé lépjünk-e?
Forrás:
zalaihirlap.hu
Feltöltő: ZalaiHirlap
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Azt hiszem sokkal becsületesebb volt az ókori megoldás.
Felvitték a Tajgetoszra és vége volt!
Ma mi is történik?
Ma a hazugságok korát éljük:(
Nincs pénz az érdemi támogatásra, mondják az illetékesek. Pedig csak a BKV-nál kiosztott pénzek visszavételével máris lenne szinte mindenre!
Persze akarat ehhez is kellene.
Nem aza célom, hogy lexikális elmém /logikából megbuknék:( / tartalmával riogassam a köznépet.
Van olyan családtagom, aki 15 éve orvosi műhiba végett mozgásképtelen.
Életem nagy részében emberek szállítása volt a feladatom. (ezért menekültem külföldre kamiont vezetni)
Rengeteg nagatív dolgot látok, láttam.
Egy dolgot nem látok:
REMÉNYT, ÉLETKILÁTÁST:(