Dakar: Rövid történeti áttekintés

Kevesebb mint két hetet kell már csak várnunk, és máris kezdetét veszi a 30. Dakar rali, amely idén — története során először — nem Afrikában, hanem Dél-Amerikában, egészen pontosan Argentínában és Chilében kerül megrendezésre. Ennek apropóján most rövid áttekintést nyújtunk a kedves olvasó számára a Dakar eddigi történetéről. Jó csemegézést! Egy jó kedélyű francia milliomos fiú, Thierry Sabine és barátai fejében 1979-ben megszületett az a csodálatos gondolat, hogy milyen jó lenne rendezni egy afféle flúgos futamot az afrikai homoktengerben. Nem is késlekedtek, egyből a tettek mezejére léptek, s még abban az évben sor került az első sivatagi show-ra, puszta kalandvágyból, amolyan “miért ne?" alapon. A versenykiírás valahogy így nézett ki: rajt Párizsban, cél Dakarban, indulhat bárki, akinek van valamiféle motorral hajtott, kerekeken guruló járgánya. Így kezdődött. Mára pedig — alapvető jellemzőit mindvégig megőrizve — a világ talán legnépszerűbb motorsport-őrületévé nőtte ki magát. A Dakar rali történetének első évében még csak az autósok, illetve a motorosok között rendeztek versenyt, ám egy évre rá, 1980-ban már a robosztus kamionok is megjelentek a homoksivatagi viadalon. Az autósok mezőnyében az elefántcsontparti származású Francois Génestier, a motorosok között a francia Cyril Neveu, a kamionosok megmérettetésében pedig az algériai, Ataouat nyerte az első Dakar ralit. Érdekesség, hogy azóta egyik kategóriában sem született afrikai győzelem, így az autósok között Génestier, a kamionosok között pedig Ataouat mindmáig az egyetlen, a versenynek tradicionálisan otthont adó kontinensről származó versenyző, aki képes volt Dakart nyerni. A motorosok kategóriájában pedig még mindig várat magára az első afrikai győztes. A motorosoknál amúgy Neveu nyerte a második kiírást is, így — az összes kategóriát figyelembe véve — ő lett a Dakar történetének első duplázója, és egyben első olyan versenyzője, aki két egymást követő évben is a legjobbnak bizonyult. A francia kiválóság később három további évben (1982, 1986 és 1987) is megnyerte a Dakart, így összesen ötszörös győztesnek mondhatja magát. Neveu ezzel egészen 1998-ig a Dakar valaha volt legeredményesebb versenyzőjének számított, ekkor azonban honfitársa, Stéphane Peterhansel megszerezte hatodik, és egyben utolsó Dakar-elsőségét a motorosok mezőnyében, amelyet később három további győzelemmel fejelt meg, immár az autósok küzdelmében (2004, 2005 és 2007). Peterhansel összesen tehát kilencszeres Dakar-győztesnek mondhatja magát, és ezzel mindmáig ő számít a verseny történetének legeredményesebb versenyzőjének. hirdetés // Mindenesetre, nem Peterhansel volt az első olyan versenyző, aki mind a motorosok, mind az autósok között felért a csúcsra. Ugyanis egy másik francia, a legendás Hubert Auriol (akinek semmi köze a későbbi rali-világbajnok Didier Auriolhoz) időben megelőzte őt ezzel a zseniális mutatvánnyal, és előbb 1981-ben és 1983-ban a motorosok, majd 1992-ben az autósok mezőnyében is megnyerte a Dakart. Mivel azonban Auriol a négykerekűek versenyében “csak" egyszer ért fel a csúcsra, így Stéphane Peterhansel mindmáig az egyetlen versenyző a Dakar történetében, aki két kategóriában is több végső győzelemnek is örvendhetett. A francia kiválóság nem mellesleg jelenleg címvédőnek számít az autósok mezőnyében, és az idei viadalnak is elsőszámú favoritként vég neki, így akár már idén ő lehet az első, aki eléri a bűvös 10-es számot, ami a Dakar-győzelmeket illeti. Maradva a motoros legendáknál, mindenféleképpen meg kell még említenünk a belga Gaston Rahier nevét is, aki 1984-ben és 1985-ben, két egymást követő évben is meg tudta nyerni a Dakar ralit, ami rajta kívül azóta sem sikerült (egyszer sem) egy honfitársának sem (előtte, még 1983-ban a legendás, nyolcszoros Forma-1-es futamgyőztes és hatszoros Le Mans-i 24 órás győztes Jacky Ickx nyert egy Dakart belgaként, autóval). A motorosok között a harmadik legeredményesebb Dakar-menőnek, a négyszeres első olasz, Edi Orioli számít, aki ráadásul három különböző márkával is felülhetett a szenegáli trónra, ezt pedig eddig még egy kollégájának sem sikerült rajta kívül véghezvinnie. A Dakar mindmáig időben talán két legutolsó nagy legendája, a háromszoros győztes francia, Richard Sainct, valamint a kétszeres első olasz, Fabrizio Meoni sajnos egyaránt távoztak már az élők sorából, és mindketten tragikus módon, verseny közben vesztették életüket. Sainct a 2004-es Fáraó ralin, Meoni pedig a 2005-ös Dakaron bukott végzeteset. A motorsportok szerelmeseinek az emlékezetében persze mindketten tovább élnek. Csakúgy, mint a verseny többi áldozata, mert sajnos nem ők voltak az egyetlenek. 1986-ban például maga az esemény megálmodója, az akkor is rendezőként tevékenykedő Thierry Sabine vesztette életét, amikor helikopterével lezuhant, miközben egy bajbajutott versenyző segítségére sietett. Sabine megrázó halála után erősen megkérdőjeleződött, vajon lesz-e folytatása a viadalnak, de hála édesapjának, aki átvette a rendezői pálcát, folytatódhatott a verseny. A halálesemények azonban sajnos végigkísérték a Dakar rali történetét, és sok-sok évben beárnyékolták a verseny történéseit. Bár Meoni halálos kimenetelű versenybalesete után a rendezők nagyon komoly biztonsági intézkedéseket hoztak, azért azt tudni kell, hogy manapság sem elsősorban azok az emberek vágnak neki a homoksivatagnak, akiknek legfőbb céljuk békésen megöregedve, “ágyban, párnák közt halni meg". Sajnos a kockázat és az életveszély a Dakar mindenkori velejárója — ezt a verseny résztvevői is elfogadják. De ennek ellenére minden évben egyre többen és többen vágnak neki töretlen lelkesedéssel a hatalmas dűnéknek. Hogy miért? Mert egytől egyig hatalmas sportemberek. És mint ilyenek, imádják feszegetni emberi létük legfelsőbb határait mind fizikai, mind mentális értelemben. “A sivatag az életem, a legjobb barátom és a tanárom is egyben. Én mindennap tanulok valami újat tőle, és így ez számomra egy hatalmas erőpróba. "- fogalmazta meg néhány éve az autóval kétszeres Dakar-győztes japán, Hiroshi Masouka igen frappánsan, mit is jelent számára a Dakar. Ezeknek az embereknek a Dakar az életük — ezt fontos megértenünk ahhoz, hogy a megfelelő szemmel, a kellő tisztelettel kövessük figyelemmel évről évre a verseny küzdelmeit. Masuoka húsz éve számít állandó résztvevőnek a Dakaron, kétszer meg is nyerte az autósok versenyét, és ennek ellenére azt állítja, hogy még mindig, mindennap tanít neki valami újat a sivatag. Nem vitás, hogy a Dakar a világ legnehezebben teljesíthető motorsport-versenye! És most ezek után vegyük röviden sorra azokat a kiváló sofőröket, akik nemcsak, hogy teljesíteni tudták a versenyt (ami önmagában is hatalmas dolog), hanem mindezt több alkalommal is a leggyorsabban voltak képesek megtenni, és ezáltal méltán emelkedtek a Dakar örökemlékezetű legendái közé. Az autósok mezőnyében René Metge volt az első francia, aki győzni tudott, és egyben ő volt az első olyan pilóta, aki több ízben is megnyerte a viadalt, egészen pontosan három alkalommal (1981, 1984 és 1986). Nála több végső győzelmet mindeddig csak egyvalaki, a legendás finn rali-világbajnok, Ari Vatanen volt képes begyűjteni, ő nem kevesebb, mint négy alkalommal (1987, 1989, 1990 és 1991) nyerte meg a Dakart, és ezzel a verseny történetének legeredményesebb autósává lépett elő. Szintén Vatanen volt az első az autósok között, aki három egymást követő évben is megnyerte a versenyt. Érdekesség, hogy a finnek összesen öt Dakar-győzelmet tudhatnak a magukénak, de azt az ötöt öt egymást követő évben szerezték meg (a négyszeres rali-világbajnok Juha Kankkunen 1988-ben nyert), és ezzel máig rekordernek számítanak az egy nemzet által zsinórban megnyert Dakarok tekintetében, igaz, csak holtversenyben. Ugyanis a soron következő 5 évben pedig csak francia versenyzők diadalmaskodtak az autósok közt (1992: H. Auriol, 1993: Bruno Saby, 1994-1996: Pierre Lartigue), így a gallok beállították a finnek csodás rekordját. Amit akár meg is ismételhetnek, amennyiben idén is francia győztese lesz az autósok versenyének, ugyanis az elmúlt négy évben kizárólag e nemzet fiai diadalmaskodtak (Peterhansel: 2004, 2005 és 2007; Luc Alphand: 2006). Ami pedig a kamionosokat illeti, a kategória két, toronymagasan legnagyobb legendája, és egyben legsikeresebb versenyzője egyaránt érdekelt lesz az idei Dakar küzdelmeiben is. Az ötszörös első orosz, Vladimir Chagin személyesen, a hatszoros győztes cseh, Karel Loprais pedig fia, Ales révén, aki 2007-ben, első Dakarján, amelyen sofőrként indult, egyből az igen előkelő harmadik helyen végzett, és aki idén akár apja nyomdokaiba is léphet, és esetleges győzelmével megakadályozhatná Chagint abban, hogy utolérje hatszoros Dakar-nyerő apját a verseny örökrangsorában. Chagin szeretné beállítani Karel Loprais rekordját