51 évesen már már rendben van az életem, talán olyanok is lennének akik szívesen cserélnének velem. Egészséges vagyok, van két nagyon szuper gyerekem, két gyönyörű unokám, szeretem a munkám, anyagi téren ami feltétlenül szükséges, az megvan. Nyugodt vagyok, mindig nevetek, az emberekkel azonnal kontaktust tudok teremteni. Jó pár éve elváltam,azóta nincs társam, de megtanultam így élni, nem csinálok belőle tragédiát, most ez van, reméljük lesz még másként is. Ami viszont nagyon nem stimmel: hosszú hosszú ideje nem érzek örömöt. Az elmém tudja, hogy most valami jó történik velem, de az érzéseim nem mozdulnak. Emlékeimben ott van, milyen az ha boldog valaki, de nem érzem. Erre általában az a válasz "ilyen nincs, figyeljek jobban", de hát van... Egyre nehezebb viselem ezt az érzelmi kómát, nem is tudom meddig lehet bírni :( Van erre valamiféle megoldás ? Köszönettel: Zsuzsa

Feltöltő: soho
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.