Lendkerék

Óriási égés a kormány propagandavideójában: folyosón hagyott beteget kerülnek ki, miközben béremeléssel dicsekednek
Sajnos az elmúlt negyed évben kb. húszszor volt alkalmam az állami egészségügy szíves szolgáltatásait igénybe venni: háziorvos többször, különböző szakorvosok, némelyiket többször, laborvizsgálatok. Tavaly-tavalyelőtt pedig a COVID kapcsán, de szerencsére nem kórházban.
Én el tudom hinni, hogy egy orvos sem boldog ma már, ha havonta egymillió alatt keres, de hogy a béremelések a páciens szemszögéből eddig érzékelhetően semmit nem oldottak meg, az biztos.
Ami megaláztatásban a páciensnek (aki nem biztos, hogy beteg) része van, akárhová is megy, annak elviseléséhez tényleg végtelen beletörődés, apátia, lemondás, vagy az állami egészségügybe vetett vakhit kell (pont ugyanúgy, mint az Orbán-rendszer esetében).
Kezdve az időpontfoglalás betartásával a szakszemélyzet részéről, folytatva a meghirdetett rendelési idők betartásával, az egészségügyi intézményben most is kötelező maszkviselés teljes negligálása a szakszemélyzet részéről (a páciensre persze rászólnak). Egyes rendelőkben húsdarálószerűen mennek a dolgok, a páciens követni sem tudja, hogy az orvos neki ad-e éppen utasítást, vagy a leletet a számítógépbe bepötyögő asszisztensnek diktál; a páciens füle hallatára basztatják egymás közt az idióta pácienseket úgy általában; a híres orvosi titoktartás (aminek hülye szigorítása miatt most a háziorvosok hördülnek fel az OMSZ-féle ügyeleti rendszerre átállás során) szellemében egy három helyiséges rendelő egyik szobájában egy páciens, másik szobájában másik páciens, a középső szobában az orvos, a fő asszisztencia és egy harmadik beteg, az orvos egyszerre foglalkozik mind a hárommal, és mindegyik páciens hallgatja, amit az orvos a másik-harmadik bajáról éppen diktál. (folytatás...)