Műtsön, elnök úr!

Nem csak gondútam, de szóltam is

S meg kell mondjam a magyar foci pont olyan, mint az ország, na jó majdnem

Az mno.hu publicistája azzal kezdi mai vezércikkét, hogy „Ki gondolta volna 15 hónappal ezelőtt a nagykörúti villamosmegálló tetején vagy a bordeaux-i Matmut Atlantique lelátóján önkívületben ugráló drukkerek vagy épp a szakmabeliek közül, hogy alig másfél év elteltével szemlesütve, a közvélemény nyomására Bernd Storck sikerkapitány elhagyja a hajót? Tegyük a szívünkre a kezünket, senki. ”. Nos az tény, hogy nem voltunk sokan, s az is lehet, hogy ennem a témában is senkinek számítunk, de bizony nem ártott volna némi visszafogottabb, majd azt mondtam szerényebb, vagy legalább is kevésbé matyarkodós az öröm.
Röviden összefoglalva a „hatalmas siker” már magában is tanulságos lehetett volna. Ahogy a nem-dakota mondás tartja: a hibáknál csak a sikerekből lehet jobban tanulni. Amihez gyorsan tegyük hozzá mindkettőből csak valós, higgadt elemzéssel.
Na de térjünk vissza a focihoz: Bizony a körülményeknek (jelentősen megnövelt továbbjutó-szám) és némi vakszerencsének (10ember ellen győzelem és két sovány döntetlen elég volt) volt komoly szerepe és nem ártott volna az utolsó meccs eredményéből (0:4) kijózanító konzekvenciákat levonni.
Ami pedig a napi rögvalóságot illeti az, hogy „Az aktuális helyzetünket és a rövid távú kilátásainkat tekintve viszont az elnök úrnak át kellene gondolnia, valós elvárást támaszt-e ” teljes mértékben reménytelen, már teljes mértékben elvesztette a kapcsolatát a valós világgal és csak remélni kehet, hogy nem fogadja meg az MLSZ-nek szánt tanácsoz „Csányi Sándornak előbb el kéne végeznie a műtétet az utánpótlás-nevelés testén”, mert az tényleg katasztrófa lenne!

"ha a fene fenét eszik is, ott kell lennie a magyar válogatottnak."

Majd vesznek jegyet 'oszt nézik...