Találkozások

A rózsa neve lett az első olyan film, amely a korszak „valódi” naturális arcát is bemutatta. A garantáltan migránsmentes gödrei töpörtyűfesztivállal elérkeztünk a csúcsra. Ha trollkodás, ha komoly szándék, itt már nem az van, hogy azt hinné az ember, hogy nincs lejjebb, meg ilyenek, egyszerűen nincs odébb. Mert leesünk. Nagy találkozás ez, egyfajta esszencia már mintegy, minden benne van. Fesztiválország kifutotta magát, egészen a töpörtyűig, bele a gödörbe. Lehet szó házi sertésről, esetleg libáról, akármelyik lesz a soros, abból migrénes nem eszik, és punktum. Ettől a pillanattól kezdve maradna a hisztérikus röhögés vagy a hisztérikus sírás, esetleg a kettő elegye, ami egy széthiszterizált országban nem is lenne csoda, viszont nem éri meg.