Százéves lett Bálint György, Prima Primissima-díjas kertészmérnök, újságíró, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, volt országgyűlési képviselő.
Fotó: Facebook/Bálint gazda
Gyuri bácsi szívmelengető fotókkal örvendeztette meg népes követőtáborát, gyerekkori és fiatalabb korában készült fotókat mellékelve:
Még nagyon sok-sok évet egészségben, erőben, boldogságban!
"Apámnak már a húszas években Fordja volt, a híres T-modell, minden parasztot felvett az út mellett, de nekem gyalog kellett iskolába, aztán gimnáziumba járnom, ezzel is nevelt, igazat adok neki. Így gondolkodott akkor is, amikor az ötödik születésnapomra pónifogatot ajándékozott, hatalmas dolognak számított az akkoriban, de másnap zavart libát őrizni. Semmi urizálás! Mindehhez édesanyám teremtett tökéletes, békés családi hátteret."
1941-ben diplomát szerzett a Magyar Királyi Kertészeti Akadémián, majd a nagybeteg édesapjától átvette a munkát.
"Aztán 1942-ben kerékbe tört minden, apám meghalt, engem pedig behívtak munkaszolgálatra. Erdélybe vonultam be, aztán Kárpátalja, Ábrahámka község, onnan Lembergbe vittek, majd mindenfelé Ukrajnában. A bolondos katonatisztek tankcsapdákat ásattak velünk, húsz méter széles, két-három méter mély árkokat, azt képzelte valamelyik hülye, hogy így megakadályozható a tankok behatolása. Marhaság. Az oroszok azt csinálták, hogy az első tank bearaszolt a csapdába, a többi átment rajta, az utolsó pedig kihúzta. De azért én sok ezer társammal egyetemben egészen 1944-ig csak ástam, csak ástam. Aztán a frontra vezényeltek, hol taposóaknát szedtem, hol lőszerszállítmánnyal rohangáltam a lövészárkokhoz. Nem volt egészen veszélytelen foglalatosság olykor golyózáporban harmincöt-negyven kilós ládával mászkálni. Megúsztam, nem úgy, mint az unokabátyám, aki Kamenyec-podolszkíjban hasonló munka közben aknára lépett, és nem maradt belőle semmi se. "
A háború vége Mauthausenben érte. Mázlistának tartja magát, hogy mindössze két hónap jutott neki a koncentrációs táborból.
"Negyvenkét kilóra fogytam, flekktífuszt kaptam, de hát ott mindenki lefogyott és mindenki flekktífuszt kapott. Tetvek terjesztik azt a kórt, a tetű pedig olyan, hogy egyik emberről átmászik a másikra, s mi elég sűrűn voltunk. Olyannyira, hogy a barakkokban talpalatnyi hely sem...