“-És te? Te miért nem jössz oda hozzám soha? -Mert te vagy a fiú!” Első barátommal, gimnázium első osztályában gyakran játszódott le köztünk ez a párbeszéd. A srác egy idő után belefáradt, hogy neki “kell” odajönni hozzám beszélgetni, és mindig számon kérte rajtam, hogy én miért nem kezdeményezek. Erre én azzal védekeztem, hogy ő a fiú, és ez az ő dolga, kérdezze csak meg bármelyik felnőtt nőt. “Ez hülyeség.” – mondta mindig, és megsértődött.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
és: én nem hiszem, hogy az udvarlás "hagyománya" a trubadúr-korszakban kezdődött (ahogy a cikk állítja), nem, ez sokkal ősibb, ösztönösebb dolog annál, hogy egy korszak számlájára írjuk. elég csak abba belegondolni, hogy már az életünk kezdete előtt többmillió sperma fut versenyt az egyszem petesejtért :)
Szerintem is a férfiaknak kellene kezdeményeznie, de manapság nagyon lusták a férfiak. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a pasik elbizonytalanodtak a sok erős és határozott nőtől, vagy azért, mert a csajok egyre rámenősebben ostromolják őket, és tulajdonképpen nincs is szükségük arra, hogy bármi erőfeszítést tegyenek egy kapcsolat érdekében, de az biztos, hogy egyre inkább a csajok kezében az irányítás. Sajnos.
De az is igaz, hogy az a felállás sem jó, amikor csak a pasi kapar, a nő meg a kisujját sem mozdítja. Meg kell találni azt az egyensúlyt, ami mindkét félnek elég energiát ad a kapcsolat fenntartásához.
Képzeld, nekem volt egyszer régen egy barátom, akinél szó szerint "vigyázni" kellett, hogy ne érezzen bármiféle ragaszkodást, mert abban a pillanatban, hogy csökkent a távolság közöttünk, ő is megtorpant. Szabályosan "menekülni" kellett előle, de így is, vagy talán éppen ezért működött a kapcsolat. Persze, ez egyáltalán nem tudatos távolságtartás volt egyikünk részéről sem, hanem finom érzések kölcsönhatásaként létrejövő összhang.
Ezt csak azért mondtam el, mert az egyensúlyról meg az energiáról jutott eszembe, hogy vannak fiúk, akik kifejezetten csak a vadászat részét élvezik az egész párkapcsolatnak, és állandóan szükségük van bizonyos (nem fizikai értelemben vett) távolságra, hogy lelkesedjenek (ők a tipikus kezdeményezők), mások jobban szeretik a biztonságot, és igénylik az állandó visszacsatolást.
Talán éppen ezért nem is lehet kijelenteni, hogy márpedig a férfiak udvaroljanak, a nők fessék otthon a körmüket, aztán rágják le, míg nem jelentkezik a férfi, mert ez ennél sokkal bonyolultabb, nagyon-nagyon finom egyensúlyi helyzet, amikor meg kell találnod az éppen hozzád illőt, aki PONT ÚGY OLYAN, milyen TE PONT NEM vagy, és klasszul kiegészítitek egymást.