A TEK-repülőgép miatt szakadt le a metró menyezete?

Tökéletesen egyetértek veled!

Ezek tényleg idióták!! :))

@lbs: Én arra utaltam, hogy nincs mérnöki végzettségem, csak egy autóreszelői végzettségem amit nem gyakoroltam a sereg óta.
Nem nézem le magam csak tudom a helyem a világban!
Amire büszke vagyok az a tolatási tudásom:)
Keservesen megszenvedtem azért, hogy át tudjak lépni magamon!
De önfegyelem és sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét.
Van amit könyvből nem lehet megtanulni, no ilyen a Csepellel való saroktolatás pótkocsival:)

... Én arra utaltam, hogy nincs mérnöki végzettségem, csak egy autóreszelői végzettségem amit nem gyakoroltam a sereg óta
Nem nézem le magam csak tudom a helyem a világban! ...

Ha valami erény, akkor az, hogy ennek egyáltalán valaki a tudatában van!

Különben az iparosok, mérnökök külön-külön semmit nem érnek.
Ai iparos az, aki a mérnök által eltervezett gépet, eszközt, létesítményt, stb. képes a kapott dokumentáció alapján megvalósítani.
És az iparosoknál is éppen ezért fontos a magas szintű tárgyi szaktudás.
Ugyanis egyben ők azok akik információkkal képesek szolgálni egy-egy terv esetleg vitatható részéről, amit ha kellő súllyal figyelembe vesznek, akkor az elkészülő gép, eszköz, létesítmény, stb. valóban meg fog felelni a vele szemben támasztott követelményeknek.
Ha nem, mert a tervezőben - eluralkodott az önteltség - akkor örökké műszaki torzóként fog viselkedni.

Külön kategória a járművezetőké, főleg azoké, akik a tömegközlekedésben az áruszállításban tevékenykednek és a nagy tömegű járműszerelvények vezetésével foglalkoznak.

Megcsodáltam pl. azt a darust, amikor óriási nézőközönség előtt, a legnagyobb harangot emelte be egy budapesti templom tornyába.
A villamos harangozógépet és a harangok hordozásához szükséges állványzatot én terveztem.
A munkatársaimmal cca. 20m magasban a toronyban voltunk fenn, a torony nyílása és a harang teste között kétoldalt 10-10mm (!) volt a rendelkezésre álló hézag.
A harang tömege a tartógerendázattal és a csapágyházakkal együtt cca. 0.45t volt.
A kritikus pillanat az volt, amikor a toronytól cca. 100mm-re megállt a Berger-Kato daru gémének a vége és e darukezelő egy rendkívül finom mozdulattal meglendítette a harangot a torony irányába.
Ahogy mondják "csont nélkül" bejött a torony belsejébe, ott kötelet vetettünk át a gerendázatán és továbbhúztuk befelé.
A kezelő pedig óvatosan "ráadta" a teherre a gémet.
Itt az volt a félő, hogy akik a harangot befelé húzták, nehogy kirántsa őket a cca. 25 magasságból a...

folyt.:
a jelentős tömegű harang, amikor ha visszalendülne.
A "ráadás" éppen ezt akadályozta meg.
Mindezeket figyelte az utcán egy legalább 150 fős publikum.

A flaschenzug horgára sikerült a kritikus pillanatban rákapcsolni a tartóhurkot, innentől már miénk volt a dolog.

Amikor befejeztük a munkát, külön gratuláltam mindenkinek aki a beemelésben részt vett, mert a baleseti veszély óriási volt a beemelés pillanatában.

A darukezelőnek külön is, mert lényegében ő rajta állt vagy bukott volna az egész!

Erre írtam én is azt, hogy ezt iskolapadban, meg tankönyvekből olvasva soha nem lehet megtanulni, ehhez az emberhez veleszületett érzék kell.

A Csepellel való tolatás, az egy külön téma.
Tudtommal ebben a - különben kiváló - konstrukcióban még nem volt kormányszervó, ezért itt fizikai erő is kellett a kormányzáshoz, meg ehhez társuló ügyesség.
Ráadásul azok a régi gyártású pótkocsik - amelyek a Csepelekhez készültek - még nem voltak olyan jól csapágyazva az elforduló pontnál ("ötödik kerék") mint a mostani korszerűek.

Tökéletesen osztom a véleményedet!