Tóta W.: Dr. Frankenstein törvényei

A kétharmados pöröllyel olyan rendszert sikerült felhúzni, amelynek a napi üzemeltetéséhez is kell az a kalapács. Ugyanis minden ellenkező illúzió ellenére nincs annyi eszük, hogy stabil, fenntartható rezsimet építsenek. Amit össze bírtak hozni összes eszükkel, azt bizony ütni kell, kalapáccsal. Viszont ez a szerszám kevesebb mint egy év múlva eltűnik a színpadról, mert kétharmada aligha lesz itt bárkinek is. Akkor vajon mi lesz? Mit csinálnak, ha megint meghal valami kulcskáder, akinek annyira nem volt élete, hogy pártszolgálattal foglalkozott a halálos ágyán is, viszont a frizurájához igazították az alaptörvényt? Mihez kezdenek, ha ismét élesedik egy hátrahagyott akna, de nincs már kétharmad, hogy hatástalanítsák? Mondd, mennyit ér az ember, aki mindent szögnek nézett, de üres az ökle? Mennyit ér az ember, aki elhitte, hogy négy év elég neki a teremtéshez, és végtelen gőgösségében egyedül maradt?