Nincs mese: cudar nyugdíjas évei lesznek

@szandokan: @verőce21: Tök mindegy ki indította.
A fidesz vette el... Akkor miről is beszéltek?

Ezt a várható helyzetet akarták elkerülni a magánnyugdíj pénztárak fokozatos bevezetésével. Igaz hogy komoly terhet jelentett a költségvetésre, de a fokozatos áttérést valaha meg kell fizetni vagy pár évtized múlva bekövetkezik a felvázolt katasztrófa. Hogy a magánnyugdíj pénztárak sikeresek lettek volna- e, már nem tudhatjuk meg, hiszen a vagyonukat átvette megőrzésre az állam. Selmeczi Gabriella, személyében. Mondhatnánk megnyugtatásként, hogy majd , ha kell előveszi. Ő körülbelül akkor megy nyugdíjba, neki bizonyára meg is lesz.

1994-ben egy biztosító társaságnál kötöttem ki, miután fővárosi cégem hipp - hopp megbukott, engem pedig ahogy ez már lenni szokott padlóra tett. Miután adósom lett, tudtam, egy fillér nem sok, annyit sem kapok a felszámolás után.A biztosító társaság kiképzett, majd továbbképzett, igaz megdolgoztam ezért a képzettségért. Ott megtanultuk mi is a nyugdíj, mit kell tenni azért hogy felkészítsük az embereket arra, hogy az állami, a munkáltatói és a magánnyugdíj pénztárak által folyósított nyugellátás miként biztosít fedezetet a nyugdíjas élethez. A megtakarítási jellegü életbiztosításokból sokat adtunk el akkoriban. Mestereivé lettünk az értékesítésnek, mert a termék jó volt. Mára , ahogy tájékozódtam, alig páran őrizték meg kötvényeiket, többségük idő előtt visszavásárolta azt. Mert más fontosabbra kellett.. Vajon mi lehet fontosabb, mint az időskori állapotban kapott életjáradék, amikor az állami nyugdíj annyi amennyi. Vajpon mit kellett volna még mondanunk az ügyfeleinknek ahhoz, hogy tartsanak ki életbiztosítási kötvényeik mellett, mert nem lesz senki és semmi, aki majd támogatja őket. Nem hittek nekünk. Ezért sok volt ügyfelem mai nyavalygását hallgatva, nincs bennem elég szánalom. Sajnálom.
Ma már magam is nyugdíjasként átélem a kétségbeesett panaszokat, de nem csatlakozom azokhoz. Tudtam és ahogy tőlem tellett tudatosítottam ezt a helyzetet, ami bekövetkezett.Most tovább dolgozunk, mert nincs más választásunk. Panaszkodásunkat senki meg nem hallgatja, így fel kellett mérni fizikai és szellemi képességeinket és kiegészítő jellegű magánvállalkozásainkat tovább kell folytatnunk. Minden családnak tudnia kell hogy nincs már meg az az illuzórikus nyugdíjas állapot, amiben ezelőtt 20 - 30 évvel ezelőtt ábrándoztunk. A feladat világos. Mielőbb félretenni a jövedelem egy részét, mindenkinek ki kell építenie a saját pénzügyi portfolióját. Készpénz, egyéb értéktárgyak, / kép, szőnyeg, ékszer, értékpapír, stb . / kincstárjegy, ingatlan , stb.fokozatos felhalmozása kell.

Aki pedig nem tudja ezt megtenni, mert a jövedelme a létminimum alatti, azoknak a számárasajnos nincs egyéb ajánlatom, mint újból felmérni fizikai és szellemi képességeiket, több lehetséges megoldás közül választani.Voltam egy olyan országban néhány hónapig, ahol azt tették az emberekkel, hogy felkeresték őket, felmérték lakáshelyzetüket és" erősen " javasolták a cserét, a jogos és méltányos lakásigénye kialakításához. Jó állapotú özvegy ne lakjon 3 szoba hall, cselédszobás lakásban egyedül, hanem költözzön egy számárais elfogadható egy szoba plusz félszobás összkomfortba, Persze ezek állami lakások voltak, abban az országban. A példa azért nem elvetendő. Még az is megfordúlt a fejemben, amitől , tudom sokan felordítanak és szegény megboldogúlt anyámról mondanak néhány keresetlen szót, hogy talán vidékre kellene költözni. A fővárosi, megyeszékhely városi lakás értékesítése árából már komoly házak vásárolhatók kerttel, gazdálkodásra alkalmas udvarral. A zöldség, gyümölcs, baromfi, talán kellő kárpótlás a 8.-vagy10. emeleti panelért. Persze, tudom, hallom az ellenérveket. Talán van jobb ajánlat? A vidékre nem megyünk, mert itt a mozi, a színház, meg a Széchenyi fürdő, ahol ugyan már évek óta nem voltunk, de ha akarnánk , akkor mehetnénk érvek már kiüresedtek. Marad a megrögzöttség és az elégedetlenség amit olyan szépen tompít a rezsicsökkentés és az illiberális társadalom viziója és a munkaalapu társadalom lelkesítő jövőképe, ahol majd gondoskodik rólunk a nemzet.
Cinikus a szöveg, - belátom. 65 évesen milyen is lehetne a létminimum alatti nyugdíjjal.
De én legalább tudtam mire számíthatok. Ezért tartom fontosnak ezt a kissé cinikus, de nem kioktató hangvételt. A társadalom értékes, tapasztalt, sokat próbált, egykor még munkában megfáradt rétegéről beszélek, akik értetlenül figyelik a sok panaszkodót, a sok értetlent, akik úgy követelőznek, mintha nem itt éltek volna közöttünk már csak az utóbbi 25 évben. Ez mutatja meg igazán kikkel is számolhat a mai kormányzat.

@miazavalami: Horn adta, Isten elvette...:))

@Levendula: Most adtál egy jó ötletet. WC - t a garázsba...:-))