Tegnap megszerettem Pintér Sándort! Na jó, ez nem igaz…

Imádom, amikor az én pénzemből engem zaklatnak! Na jó, ez sem teljesen igaz. Tegnap közlekedtem. Szoktam. Most éppen az M2 autópálya nevet viselő, gyorsforgalmi útnak csúfolt, közútként funkcionáló aszfaltcsíkon óhajtottam volna koptatni a drága pénzért vásárolt nyárigumikat. Miután fizetem a mindenféle adókat az autó után natúrban és a benzin vételárába építve és miután megvettem a matricát, amely feljogosít engem, hogy az én adómból (is) épített útszakaszt használjam, szinte a magaménak éreztem a lehetőséget. Úgy hittem, miután az autóm vásárlásakor befizettem egy jókora összeget a közösbe regisztrációs-adó formájában (amit az Unió egyébiránt jogtalannak ítélt, de azóta is szedik szorgosan), befizettem a mindenféle egyéb adókat, illetékeket, fizetem az üzemanyag árára rakódó mifenéket, megfizetem a nyárigumi árában (és a téligumi árában) a 27 százalékos ÁFA-t, meg minden francot, ami csak az aktuális kormánynak eszébe tud jutni – joggal várhatom el, hogy legalább közlekedni...