"Ott ült a Császár. Dús hajában/ hét csillag volt a diadém./ Rabszolganépek térden állva/ imádták, barna köldökén/ a Göncöl forgott, válla balján/ lámpásnak állt a holdkorong:/ de a bohóc sírt trónja alján:/ "Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,/ nincs szív, mit kardom át ne járna,/ enyém a föld! " ... S hogy este lett,/ egy csontváz tántorgott eléje/ s elfújta, mint a porszemet./ - Kényúrként éltünk mindahányan,/ s az évek szálltak, mint a percek,/ véred kiontott harmatával/ irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! " http://mek.oszk.hu/00500/00528/00528.htm#6
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
18 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás