Nincs képem róluk. Csak azt tudom, hogy éltek. Sorsuk, apró szilánkokra tört tükrök, soha többé nem javíthatók. Emlékük is elveszett a feledésben. Képzelj a keretbe gyermekmosolyt, első tejfogat, kócos tincseket, fűben topogó aprócska talpakat, cseresznye fülbevalót, kiskanalat, csörgőt, barna mackót, altatódalt, sírást, gurgulázó kacagást, anyai ölelést, óvó apai tekintetet. Képzelj a keretbe álmokat, reményt és félelmet.
Forrás:
varosikurir.hu
Feltöltő: Városi Kurír
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás