Kína egyre aktívabb az Antarktiszon. Kérdés, meddig maradhat így konfliktusmentes a bolygó legbékésebb kontinense.
Egyre nagyobb a nyüzsgés, ahogy fogy a jég. Forrás: Pixabay
A Déli-sarkvidék az egyik leggyorsabban melegedő térség az egész Földön, a klímavizsgálatok kiemelt terepe: nagyjából 30 nemzet képviselteti magát több mint 80 kutatóállomással. A jeges régió békés, tudományos célú felhasználásának alapjait az 1959-ben megkötött Antarktisz-egyezmény rendszerével (Antarctic Treaty System, azaz ATS) fektették le – írja a 24.hu.
Az ATS-nek eredetileg 12 tagja volt, számuk mára több mint 50-re emelkedett, Magyarország 1984-ben csatlakozott. Eszerint katonák ugyan tartózkodhatnak a Déli-sarkvidéken, de ott csakis a tudományos munkát támogathatják, a fegyvertesztek és egyéb harcászati tevékenységek tiltottak. Az egyezmény dacára az Antarktisz helyzete továbbra sem teljesen rendezett, Ausztrália például 42 százalékát követeli szuverén területként, igényét viszont csak négy másik állam ismeri el.
Bár a klimatikus átalakulás számtalan súlyos problémával jár, lehetőségeket is kínál: az olvadó Antarktisz stratégiai és gazdasági jelentősége fokozatosan nő, amit egyes országok látszólag igyekeznek kiaknázni.
Az ATS egyezmény tagjai különösen figyelik Kína antarktiszi aktivitását, mivel az ázsiai ország a jelek alapján komolyabb, hosszú távú terveket sző a kontinensen. Kérdés, hogy Peking nyomulásának lesznek-e súlyosabb nemzetközi következményei.
Kína hosszú egyeztetést követően 1983-ban csatlakozott az ATS-hez, majd 1985 és 2014 között négy létesítményt alakított ki a Déli-sarkvidéken. 2018-ban aztán egy újabb bázis kiépítésébe vágott bele, ezúttal a csendes-óceáni szektorban, ahol korábban nem volt jelen. A mintegy 5200 négyzetméteres Csinling állomást 2024-ben adták át.
A 40. kínai antarktiszi expedíció 2023 őszén indult el, öt hónapra több mint 460 emberrel. Ez volt az ázsiai ország történetének eddigi legnagyobb antarktiszi expedíciója.
Peking szerint az új bázison egész évben lesz személyzet, télen 30, a nyári hónapokban pedig akár 80 szakember is dolgozhat a helyszínen. Kínának eddig két olyan sarkvidéki állomása volt, amelyek az év minden napján üzemeltek, az új létesítmény elhelyezkedése és folyamatos működése miatt növelheti a térség hozzáférhetőségét. A Csinling egyelőre eltörpül a legnagyobb antarktiszi bázis, az amerikai, nyáron akár ezer főt is befogadni képes McMurdo mellett, amitől légvonalban nagyjából 320 kilométer választja el.
Szun Bo, az új állomás építéséért felelős Kínai Sarkkutató Intézet vezetője szerint a légkört, a tengert és az ökoszisztémát fogják tanulmányozni itt. Mégis több kormány és elemző figyeli aggódva a fejlesztést.
A bázis éppen olyan időszakban épült, amikor a nyugati világ Peking szinte minden komolyabb programjában biztonsági fenyegetést vél felfedezni. Peking emellett Moszkvához hasonlóan az Északi-sarkvidéken is igyekszik előretörni, próbál új hajózási útvonalakat megnyitni.
A Csinling állomáshoz egy földi műholdvevő is tartozik majd, ami elvileg nagyon megkönnyítheti a tudományos kommunikációt, miközben a hírszerzés számára is hasznos. A kémkedés a feltételezések alapján elsősorban a „közeli” Ausztráliát és Új-Zélandot érintheti, de elvileg bárki kommunikációját lehallgathatják. Kína természetesen tagadja, hogy a bázisának bármiféle hírszerzési funkciója lenne.
A hivatalos kommunikáció szerint a helyszínen mindent az Antarktisz-egyezménnyel összhangban végeznek, és kifejezetten nemzetközi tudományos kooperációra törekednek.
Elizabeth Buchanan, az Ausztrál Nemzeti Egyetem biztonságpolitikai szakértője az ABC-nek azonban arról beszélt, hogy a kínai kormány lenyűgöző ügyességgel képes hosszú távon tervezni. A kutató elképzelhetőnek tartja, hogy az elkövetkező 20 évben a Csinling állomást valóban csak nemzetközi vizsgálatokra fogják felhasználni, hogy aztán szükség esetén hirtelen a harcászatban vethessék be.
Peking egyre növekvő számú, kettős felhasználású sarkvidéki vevőállomásai nagyban támogatják a GPS kínai megfelelője, a BeiDou navigációs rendszer pontosságának javítását.
Az új bázis stratégiai szempontból igen kedvező helyen van, antarktiszi értelemben könnyedén megközelíthető, a környéken a Ross-tenger az év nagy részében jégmentes. A létesítmény ráadásul a sarkvidék egy olyan régiójában található, ahol korábban nem állt kínai állomás, így különösen értékes lehet Peking számára.
Kína erősödő sarkvidéki befolyása a nemzetközi kereskedelem mellett a globális halászatra is kihathat, a térség ellenőrzése a halászati ipar többi érintettjére nézve beláthatatlan következményekkel járhat.
Az Antarktisz gazdasági értelemben rengeteg lehetőséggel kecsegtet, a térség hatalmas mennyiségű ásványi anyagot, szénhidrogént, olajat, gázt rejt, ráadásul a Föld édesvízkészletének 70 százaléka is itt van elzárva
2 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás