Húsz év múlva

Valahol, távol Európától

Naivitás és/vagy túlzott optimizmus, vagy csak szerettük volna, hogy úgy legyen

Mottó:
Az az igazság, hogy ahogy rendszerváltás,
ugyanúgy a lehetőségek elpuskázása is
csupán mások cselekedetei/nem-cselekedetei következménye

A nepszava.hu neves publicistája „Húsz év múlva” címmel elmélkedik az EU tagságunk tanulságai mentén. Az egy kissé erős – bár sokunkban voltak a reménykedés mellett, szkeptikus rosszérzések is -, hogy ő úgy látta: „mennyire összeegyeztethetetlenek a magyarországi gondolkodási és viselkedési minták azzal a struktúrával, ahova integrálódnunk kellene.”. Sőt idéz olynokat, hogy: „valójában kulturális értelemben minden Európához kapcsol minket, és gyorsan vissza fogunk találni oda, ahova tartozunk (Pató Pál akkor egyikünknek se jutott eszébe). Azért is, mert lesz majd egy erős intézményrendszer, amely jó felé terel minket, meg lesznek mindenki által kötelezően betartott normák, amelyek alól akkor sem fogunk tudni kibújni, ha akarnánk.”!
Azonban később igencsak találó módon ír arról, hogy: „mit vártunk a belépéstől? …. világos szabályokat, és azt, hogy a politikai elit sosem fogja megkérdőjelezni ezt a szabályrendszert: ha lesznek benne olyanok, akik esetleg mégis megkérdőjeleznék, azzal kiírják magukat a konszenzusból, az EU pedig (nem felettes énként, hanem a közös szabályok megbízott őreként) jól az orrukra koppint.”!
Nos ami azt illeti a politikai elit - főleg az MSZMP-KB által kovácsolt paraszt-káderek – nem hogy megkérdőjelezik, de egyenesen üldözendőnek tekintik mindazt, amit a tudomány európai polgári kultúra néven ismer! Sajnos az orra-koppintás is elmaradt. Merkel anyóék a legrosszabb szülői magatartásként – csúnya fiú nem szabad csintalankodni - próbálták a legrosszabb hülye-gyerek stílusban a z elve fejlett arroganciája fejlesztésén munkálkodó Orbánt! Az eredmény ismert! =))