Egy asszonyra ráfogott a férje valami bűnt, de bizonytani nem tudta, ezért Istenre bízták az ítéletet. Jeges vízbe dobták, úgy, hogy egy nagy követ kötöttek a nyakába. A szerencsétlen nő Szent Genesiushoz imádkozott, segítségért könyörgött, és láss csodát, kiemelkedett a vízből. Az emberek gyorsan odafutottak, és kihalászták a vízből. Csónakba tették, egy szentről elnevezett templomba vitték, és azon túl senki nem merte háborgatni. Nos, ez a végkifejlet azért fura, mert az általános hit az volt az istenítélettel kapcsolatban, hogy aki a víz felszínén marad, azt az ördög segíti.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
17 hozzászólásarrow_drop_down_circle
a) úgymond "kivetette magából a víz" a delikvenst (vagyis a szerencsétlen még összekötözve is próbált küzdeni az életéért, fennmaradni a víz színén), ebben az esetben pedig hivatalosan is ki lehetett végezni, vagy pedig
b) a víz "magába fogadta" ugyan, de ez a befogadás meg többnyire fulladással végződött.
A végeredmény tehát így vagy úgy, de mindenképpen a vádlott halála volt, vagyis a vízpróbával biztosra lehetett menni...
Ma ez a jog nincs az egyház tulajdonában ahogyan sok más privilégium sem,ennek ellenére ma is sok megbocsájthatatlan ügy árnyékolja be az egyházak életét!
Az asszonyok különösen hátrányos helyzetben álltak ebből a szempontból. Ha a férj meg akart szabadulni a feleségétől, egy mutatós özvegy visszautasított egy kérőt, netán egy homeopátiás, gyógyfüves orvoslásból ügyesen megélő asszonynak akadtak irigyei - elég is volt annyi, hogy megvádolják boszorkánysággal a szerencsétlent, a végeredmény nagyjából mindig ugyanaz lett.
micsoda sötétség!
Új hozzászólás