Zilahy Károly író és kritikus

Zilahy Károly (1838-1864) Zilahy Károly Kritikus, költő. A 60-as évek ellenzéki irodalmi mozgalmának vezéralakja. A kolozsvári református kollégiumban tanult. Jogot végzett Pesten. Az 1850-es évek végétől a nemzeti ellenállás lelkes híve. Az Idők Tanúja című katolikus lap nyilvános elégetéséért kitiltották Pestről és Bécsből. Az Októberi Diploma után 1862-től Arany Szépirodalmi Figyelőjébe kritikákat írt, de a hatvanas évek elejétől politikai cikkeket közölt. 1863-ban átment Vajda János Magyar Sajtójához. Egyre nyíltabban támadta Aranyék körét, s a nemzeti ellenállás programját mindinkább a polgárosodás sürgetésének feladata mögé helyezte. Már 1859-ben Egy szó tájékoztatásul című röpiratában kijelentette, hogy az Akadémia tevékenységi körét bővíteni kellene, s nem csupán forrásfeltárást és nyelvművelést kellene vállalnia. Barátaival, Bajza Jenővel és Riedl Szendével a Kisfaludy Társaság tevékenységét is bírálattal illették. Egészségesebb, többsíkú és többfórumú, vitákban fejlődő irodalmat kívántak. Verseiben gyakran homályos érzések, kiábrándultság, a lélek nyugtalansága kapott hangot. Tragikumelméletében - a Gyulaiékéval ellentétben - a nagy egyéniség és a kisszerű lét szükségszerű konfliktusa állt, az irodalmi művekben - a népnemzeti irány "jellemzetes" rajza helyett - jóval inkább az "egyéni" megmutatása izgatta. Tüdőbajban halt meg.