A következő évtizedekben a világ munkavállalóinak a felét át kellene képezni, de az előrejelzések szerint a többiek is folyamatos továbbképzésre szorulnak majd. A munkaerő-toborzás egyre több helyen automatizált, és az algoritmust sajnos nem nyűgözi le a személyes varázsunk. Hogyan készüljön a jövőre, aki nem akar munkanélkülivé válni?
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
az az igazság pedig hosszasan morgolódhatnék, különösen a saját szakmámban
A quibit.hu „AZ ÁLLÁSKERESŐKNEK MA MÁR NEM A HR-ESNÉL KELL BEVÁGÓDNIUK, HANEM AZ ALGORITMUSNÁL” címmel elemzi a kialakult, illetve alakuló helyzetet többek között arról, hogy „Hogyan változtatta meg a digitalizáció az álláskeresést”. Az egyébként meglehetősen zavaros – talán túl sokat akart markolni – elmélkedés kapcsán kér megjegyzésem van:
Egyfelől egy erős „Déjà vu” érzés figyelemmel Up in the Air (2009) film (dramedy) Jason Reitman rendezésében, a főszerepben George Clooney –val által tárgyaltakra.
Másfelől a cikk – hazai IT-ről – írja: „A munkavállalók szerint a pályájukon a legfontosabb kompetencia a tanulási készség, ezt követi a rendszerben gondolkodás, a rendszerezőképesség, majd a kreativitás.”.
Ami akár jól is hangozhatna, még akkor is, ha nem zárható ki, hogy erősen az algoritmizálhatóság motiválja. Azonban a rögvalóság nagyon más. Alapvetően a rendszerrel van gond. Kétszeresen is; azzal, amiben dolgoznak és azzal, ahogy a problémát igyekeznek feltárni. Az utóbbi helyesen ami tesznek a probléma lényegének feltárása helyett, ahogy technikai könnyítések motiválják a megoldásokat! =))