Az angol iskolák tanítói dönthetnek úgy, hogy az egész második világháborút kihagyják a tananyagból, a tudatos közösségi webhasználat elsajátítása viszont kötelező lesz a diákoknak. A tervezet nem túl meglepő, tulajdonképpen ebben rejlik az angolszász és a porosz iskolamodell közti különbség. A magyar alsó (!) tagozatnak megfelelő osztályokban az angol diákok külön órákon fogják tanulni az internet használatát, az online kommunikációt, a keresők, a Wikipedia és a Twitter használatát, a blogolást.
Forrás:
tsabeeka.wamma.hu
Feltöltő: tsabeeka
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
19 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Annak idején azért nem választottam a történelmet tanulmányaim folytatásakor, mert ami itt folyik e kis hazában az nem történelem oktatás, hanem politika. Úgyhogy ezért meg főleg támogatom az ötletet.
De valóban már régen el kellett volna kezdeni az ilyen szakirányú tanárképzést.
Média - ohhh - ezer sebből vérző nem is tudom "minek nevezzelek" .
A Népszabadság vezetői az első fázis ("az internet hülyeség, nem kell különösebben foglalkozni vele") után most eljutottak a második fázisba ("nem nagy dolog, mi is értünk hozzá"). Most úgy tűnik, hogy ezt nem csak mondják, hanem el is hiszik. (tinyurl.com/c5f93a)
nos, az a helyzet, hogy a népszabi nevét minden második (ha nem több) magyar médium nevére ki lehetne cserélni.
de ez még mindig csak a "gyártás" része, és erről (szerencsére) néha ki-kibontakoznak szakmai viták. amiről már nem, az éppen a posztomban emlegetett téma. oké, h van egy akármilyen "gyártásunk", de mi lesz a korábban fogyasztónak hívott felhasználókkal? nekik sokszor fogalmuk sincs az egész rendszer működési logikájáról. és most nem a harmadik béről beszélek, hanem felnőtt, egyébként okos emberekről. nem lehet elég hamar elkezdeni őket nevelni a tudatos médiahasználatra, ami persze manapság jó nagy részben a webtudatosság. erről alig beszélnek, alig beszélünk, pedig ez legalább olyan fontos, mint a másik oldal.
Tudatos médiahasználat - telitalálat!!!
Sztem aki nem fog a web-hez érteni, ugyanolyan analfabéta lesz, mint akik annak idején írni-olvasni nem tudtak. Ez a jövő!
egyébként a hazai oktatás katasztrofális, a legalsóbb tanulmányoktók kezdve a legfelsőbb iskolákig. a gyerekek mindent tanulnak, csak azt nem, hogy ami velük minden nap megtörténik, azt jobban átlássák. semmit nem segít nekik az iskola, csak hátráltatja őket, mert olyan dolgokat kell bemagolniuk ész nélkül, gondolatoktól mentesen, amire SOHA az életben nem lesz szükségük.
a kommunikációt (újság, televízió, a reklám, a film, a rádió, internet) tanítani kéne, legalább akkora hangsúllyal, amekkora hangsúlyt kapnak az életükben ezek az eszközök. ha a gyerek naponta 1-2 órát ül a tévé előtt és 1-2 órát a net előtt, akkor az a MINIMUM, hogy megtanítsuk őt tudatosan használni ezeket a kommunikációs eszközöket, hogyan működnek, mire valók és hogyan manipulálnak, hogyan tudják szelektálni a szart az igényes tartalomtól.
A szállítószalag mellett a munkafolymatokat az élelmiszeripari mérnök felügyeli - na ennyit a magyar oktatásról.
egyébként nekem tetszenek az alternatív tanítási módszerek, pl. a montessori módszer, ami nem szedi szét 45 perces elméleti órákra a különböző tantárgyakat, hanem egy vesz egy nagyobb témát, és azt több hónapon át oktatja a különböző tantárgyakon keresztül, többféle nézőpontból, ráadásul a gyakorlatban is. ez sokkal inkább az összefüggések megmutatására és a gondolkodásra ösztönző módszer, nem száraz magolósdi. ráadásul felkelti a gyerekben a kíváncsiságot.
a porosz oktatási rendszer abból - a szerintem teljesen téves -feltételezésből indul ki, hogy az okosság=műveltség. tehát az az okos, aki minél több adatot feljegyez a kis memóriájába. pedig nem, a jó memória és a széleskörű tájékozottság csak egy kis része az okosságnak, a nagy része sokkal inkább a gondolkodás rugalmassága, az elemző kritikai képesség és az összefüggések meglátása.
ezt az okosság=műveltség elméletet pedig maga az ÉLET cáfolja meg, hiszen nagy százalékban nem a sokdiplomás értelmiségiek csinálnak karriert, vagy lesznek sikeresek a szakmájukban, hanem azok, akik először is tehetségesek, másodszor maximalisták, harmadszor pedig ügyesen alkalmazkodnak az adott szakterületen felmerülő elvárásokhoz - mert az elemző agyukkal felismerik azokat. ezt nem adják a diplomával.
a liberális iskola nem a munkára nevel, hanem arra, hogy azt csinald amit akarsz. de az életben általában nem így van, hanem azt kell csinálnod amit mondanak neked.
átfogóbb képet az a liberális oktatásnál (ott amit nem akarsz tudni/nem megy, kihagyod 1:1-ben), persze, ez a mindent be kell magoltatni dolog kicsit sok már.
éppen ezért a liberális rendszer mondhatni szakbarbárokat képez, mivel csak egy területet ismernek (persze azt jól), de minden máshoz hülyék. pl. ha rajtam múlt volna, én nem tanulok irodalmat, nyelvtant. de muszály volt, és azért volt egy kis haszna.
na pár ok. de persze mindenből meg kell találni az egyensúlyt, mert amit ma a porosz oktatás és a liberális oktatás is művek bizonyos területeken SZVSZ nem jó.
nameg a porosz rendszerben hozzászoksz a bukáshoz. mivel a liberális oktatás alapja, hogy a gyerek lelkét nem bántjuk. de az életben ez megint csak nem így van.
de ez egy k. komplex témakör.
de abban nem értek egyet, hogy az szerinted JÓ, hogy olyan megtanulására kényszerít, ami nem érdekel, amivel azt neveljük a gyerekbe, hogy nem minden úgy megy, ahogy akarná. az élet és a szülő nyilván meg fogja tanítani a gyereket arra, hogy az élet nem habostorta, és nem mindig az van, amit ő akar, semmi szükség arra, hogy ezt ostoba szövegek bemagoltatásán keresztül tanítsuk meg nekik. ez felesleges idő- és energiapazarlás.
vegyünk példának téged. mire hasznát veszed annak az irodalomnak, amit nem szerettél? jó az most neked, hogy megtanították, petőfi sándor mikor született és halt meg, milyen iskolákba járt, szó szerint felmondatták veled, hogy szerintük az anyám tyúkját hogyan is kéne értelmezni, és elolvastatták veled az odüsszeiát? ennek mi hasznát veszed? (oké, a helyesírás az tényleg egy hasznos és muszáj dolog, biztos vagyok benne, hogy a liberális oktatásban sem hagyják ki).
nekem speciel szívügyem az irodalom, ezért nem tudom, hogy mi értelme annak, hogy nem azt tanítják a gyereknek, hogy hogyan ÉLVEZZE a könyveket. Nem tanítják meg őket OLVASNI, nem a betűket, hanem a sorok között. Mi értelme van az egész irodalomnak, hanem AZ, hogy az ember szeressen olvasni és a szöveg által, amit elolvasott, jobban megismerje a világot és önmagát? Mert szerintem semmi. Pláne MA nem, amikor már nem is olvasnak a gyerekek könyveket. Ha úgy tetszik, az irodalom szavatossága lejárt. Átvették a helyét a filmek, mert MA a film az, ami Ady korában a vers volt, egy olyan művészeti ág, ami befogadható módon leképezi a mai valóságot. Persze most nem az amerikai akciófilmekre gondolok. De a filmnyelvre sem tanítják meg a gyereket, ostoba és sablonos amerikai filmeken nevelkednek, ez pedig súlyos hiba.
Amúgy van médiakultúra és médiaismeret óra (egy-két éve kezdték el kötelezően), ahol ilyesmiket tanulnak (de ugye ez megint tanár függő. mert ahol úgy veszik, hogy ez nem egy fontos tárgy, ott betol a tanár egy filmet, oszt kész)
és vajon vannak az iskolában kifejezetten erre a témakörre szakosodott médiapedagógusok vagy osztályfőnöki óra keretében tanítják képesítés nélkül?
az nem rossz, ha beteszi a tanár a filmet, csak éppen utána meg is kéne beszélni, hogy miről is szólt és azt milyen eszközökkel érte el. csak ugye nem tudom, hogy a tanár maga tisztában van-e vele. ehhez kéne filmesztétikát tanulna.
illetve még valami: az angolszász modell jellemzője az, hogy a készség fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, nem pedig a lexikális tudásra. ezt sokszor úgy szokták félreértelmezni (főleg az oktatáspolitikai felhevült viták kapcsán a nagy miniszterek-államtitkárok, és ugyanezek ex- változatai), hogy az angolszász modell tehát azért szar, mert minden készséghez kell valami lexikális alaptudás, és az meg nem tanít ilyet. ez legbarátságosabban nézve is csúsztatás, mert az angolszász modellben is van lexikális tudásanyag, egyszerűen nem arra helyezi a hangsúlyt.
az persze kérdés, hogy ki megy el erre. meg ettől még elkönyvelik a nem fontos tantárgyak közé, aztán majd töltelékórának lesz jó, amikor a tanár az osztállyal a másik szakjának megfelelő órát adja le a médiaismeret helyett.
amúgy legtöbb helyen az ének-zene vagy rajz (merthogy azis olyasmi, tudod) tanárok csinálnak meg ilyen szakot.
Én szívesen okítanám ezt is, mert ebben igazán van (lenne) fantázia, de középsuliban nálunk tánc van modulként kilencedikben.
Amúgy általános iskolában sem egyszerű a helyzet, mert amikor pl. ott voltam még, és felmerült, hogy jó lenne, ha valaki ezt is tanítaná, akkor is inkább a képzetlen kolléga kapta volna, csak hogy meglegyen az óraszáma.
Az is kérdés, mennyire lehet hatékony egy ilyen modul-jellegű tárgy, ami általában fél/egy éves, igen kis óraszámú, a minőségi oktatást ez legalább annyira befolyásolja, mint egyéb tényezők, pl: tanár képzettsége, hozzáértése...
a kérdésem az volt, hogy az iskolákban konkrétan médiapedagógiát tanult tanárok tanítanak-e vagy jó magyar szokás szerint ez az újítás sem tud igazán megvalósulni, még 10 év után sem, mert botrányosan nehézkes és rugalmatlan az oktatási rendszerünk.
de ahogy tsabeeka válaszából látom, magyartanárokat képeznek át. és akkor újra itt a kérdés, hogy ezek a magyartanárok mennyire motiváltak, mennyire érdekli őket, vagy egy szükséges rossznak, felesleges nyaggatásnak tartják az egészet. van egy sejtésem, hogy nagy százalékuk a pokolba kívánja az egészet.
pedig a legizgalmasabb és az egyik leghasznosabb óra lehetne a rengeteg elméleti tantárgy között.
Új hozzászólás