Tóta W.: Hibbanás Felcsúton

Hahó, hülye úr, FIFA 2014 nem volt meg? Milyen érzés megcsinálni a vas és acél országát focilabdából?

Tök jó szimulációk vannak ma már, ki lehet próbálni a vadászgépet, a tengeralattjárót, a szekercés közelharcot, és akinek meg a foci jön be, az menedzselhet magának csapatot, összemérheti a tudását másokkal, és még sikerélménye is lesz. Nem igazi, ez tény, de az is tény, hogy a magyar foci ahogy van, nem igazi. Többen kíváncsiak ma már egy közepes mobiljátékra, mint arra a majomkodásra, amit bármelyik magyar csapat művel a pályán. Konkrétan, pontosan ugyanazt játsszuk, mint amikor a vas és acél országa akartunk lenni: értelmetlen óriásberuházásokat eszközlünk a józan észen túli indokokkal, olyan pályán, ahol senkik vagyunk és azok is maradunk.

Sokkal civilizáltabb, olcsóbb, és még örömtelibb mulatság is a FIFA vagy a Hattrick, mint felhúzni egy porfészek faluba ezt a behemót stadiont, és feszengeni az ország legbüdösebb trágyatolvajai között, akik egymást se úriembernek tartják, hanem annak, amik. Aztán végignézni, ahogy az avatás alkalmából megruházzák a csapatunkat. De nem is a vereség a ciki persze, hanem hogy aligha lehet másképp értelmezni ezt az egész felcsúti arénázást, mint egy római császár hibbanási jeleneteként. És hát az illető közben mégsem római császár, csak úgy tesz.

Tóta W. Árpád írása a Hvg.hu-n >>>