Valamikor réges-régen, amikor még nem volt sem telefon, sem internet – de szép is volt a világ. Nem ült az ember órákig egy pontra fókuszálva a babérjain, nem görcsöltek be az ujjai a folyamatos gépeléstől, gombnyomogatástól, nem merevedett sziklakeménnyé a nyaka-válla- háta-gerince, nem volt olyan száraz a szeme, mint a sivatag, s nem volt ennyire magányos, mint ma. Mert réges-régen ha akartunk valamit a másiktól, elmentünk hozzá, beszélgettünk, együtt sírtunk és nevettünk, megveregettük egymás vállát, vagy éppenséggel szemtől- szemben vitatkoztunk, kiabáltunk, ha nem tetszett valami. Éltünk, mozogtunk, szerettünk, egymásra támaszkodtunk… Valamikor réges-régen, amikor még nem volt sem telefon, sem internet – de szép is volt a világ.
Forrás:
eletrecept.blogspot.hu
Feltöltő: florida
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás